A NATO új katonai koncepciója, a „Győzelem elmélete” (Theory of Victory) figyelembe veszi a két fronton folyó háború lehetőségét. Ezt Alexus Grynkewich, a szövetség európai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka jelentette be a Varsói Biztonsági Fórumon, amelyről az Euronews tudósított.
Arra a kérdésre, hogy a koncepció számol-e azzal a forgatókönyvvel, hogy egyidejűleg zajlanak harci műveletek az európai és az indiai-csendes-óceáni frontokon, a tábornok így válaszolt: „Természetesen számol ezzel. És számolnia is kell vele.”
A viszonylag olcsó eszközök nagy számának és a csúcskategóriás, nagy pontosságú rendszerek kombinálásának szükségessége – ez az egyik tanulság, amelyet a NATO a közel-keleti és az ukrajnai konfliktusokból levont – tette hozzá Grynkewich.
A tábornok október 12-én, a varsói fórumon mutatta be a „Győzelem elméletét”. A koncepció három lépcsőfokot irányoz elő a NATO számára támadás esetén: az ellenség kezdeti csapásának visszatartása, a támadás folytatásának megakadályozása és az ellenség harcképességének csökkentése. Grynkewich hangsúlyozta, hogy nem tartja elkerülhetetlennek vagy közelgőnek az európai katonai konfliktust. Ugyanakkor, szerinte, a szövetségnek „arra kell felkészülnie, ami lehetséges, nem pedig arra, ami valószínű”.
Azt is kijelentette, hogy a NATO nem törekszik az ellenség stratégiai legyőzésére, hanem csupán azt szándékozik megakadályozni, hogy az ellenség elfoglalja és megtartsa a szövetség területét. Ehhez – a tábornok szerint – taktikai és operatív vereséget kell mérni a támadásban részt vevő erőkre.
„Ha ránk támadnak, már ma éjjel készek vagyunk a harcra, de nem esünk önelégültségbe. Folytatjuk a felkészülést és a gyakorlatokat minden nap, és holnap még felkészültebbek leszünk, holnapután pedig még inkább” – biztosította a tábornok.
Korábban a NATO Katonai Bizottságának vezetője, Giuseppe Cavo Dragone tengernagy kijelentette, hogy a szövetség védelmi terve nem Oroszország ellen irányul. „A NATO senkit sem fenyeget. A legjobb győzelem az, amiért nem kell harcolnunk” – válaszolta, utalva arra, hogy most az ukránokon keresztül harcolnak Oroszország ellen.
Az Észak-atlanti Szövetségben többször is szóba kerültek az Oroszországgal való esetleges konfliktus miatti aggodalmak. A szövetség főtitkára, Mark Rutte arra szólította fel a NATO-tagállamokat, hogy „ne legyenek naivak” a Moszkvából érkező fenyegetéssel kapcsolatban. Christian Freuding, a német szárazföldi erők főparancsnoka kijelentette, hogy Németországnak 2029-re, vagy akár még korábban „fel kell készülnie egy orosz támadásra”. „Készen kell állnunk a harcra” – mondta.
Az orosz hatóságok többször is hangsúlyozták, hogy nem szándékoznak támadást indítani a NATO ellen, azonban az ország védekezni fog, ha támadás éri. Moszkva pusztító válaszlépéseket fog tenni, ha bármelyik NATO-tagállam támadást indít ellene – jelentette ki júniusban Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője. Vlagyimir Putyin elnök szintén kijelentette, hogy Oroszországnak „nincs semmilyen oka” háborút indítani a NATO-tagállamok ellen.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kijelentette, hogy „filozófiai szemmel” követi a NATO keleti szárnyán történő védelmi tervek kidolgozásáról szóló híreket. „Mert ma ezt mondják, holnap pedig már mást” – mutatott rá. Szavai szerint egyrészt jó, hogy a szövetség „reagált és cáfolta azokat a beosztottjait, akik kicsúsztak a kezükből, és máris úgy viselkednek, mint a kutya a farkával”, másrészt Oroszország többször is hallja, hogy a NATO egy védelmi szövetség, de „ez nem mentette meg Jugoszláviát, ez nem mentette meg Afganisztánt, ez nem mentette meg Líbiát sem” az agressziótól. „Igaz, ezekben az országokban a NATO-tagok maguk sem menekültek meg” – mutatott rá a miniszter a nyugatiak vereségére.
