A Nyezaviszimaja Gazeta című orosz lap Ne sértsétek meg a többséget, avagy szólásszabadság magyar módra címmel Nyikolaj Szurkov cikkét közölte kedden. A szerző szerint a magyar újságírók, a szerkesztők és a médiamágnások, akik 20 év alatt megszokták a szabadság és a demokrácia bizonyos normáit, feszülten várakoznak: július 1-én életbe lépett az új médiatörvény, amelynek elfogadása tavaly decemberben botrányt okozott az EU-ban. Szurkov kifejtette: A jogszabály bírálóinak alapvető kifogásai úgy foglalhatók össze, hogy a média ellenőrzését kivételesen széles felhatalmazással bíró, egyetlen pártot képviselő testület kezébe adják, s hogy a jogszabályban foglalt követelmények rendkívül homályosak, s e követelmények megsértéséért hatalmas bírságok róhatók ki, amelyek egyes orgánumok fennmaradását veszélyeztethetik.
Szurkov azt írta: a bírálók szóvá teszik a törvény sok kétértelmű megfogalmazását, például azokat, amelyeket úgy lehet értelmezni, hogy előnyösek legyenek a hatalomnak. Emellett, a bírságokon kívül, amelyek mértéke kizárólag a hivatalos személyek akaratától függ, a médiatörvény egyszerre több csapdát is rejt. Egyebek között veszélybe került az újságírók joga forrásaik védelméhez azokban az esetekben, amikor az ügy „államérdeket” érint. Itt sem derül ki, mit értenek ezen.
A törvény támogatóinak érvei szerint a jogszabályt az európai tapasztalatok alapján állították össze (gyakorlatilag egybeesik a megfelelő brit törvénnyel), s hogy objektíve szükséges volt az elfogadása, mivel új sugárzási technológiák jelentek meg.
A szerző idézte a kormányzó Fidesz képviselőit, akik azt mondják, hogy létezik magyar alkotmánybíróság, amely beavatkozott volna, ha valóban veszélybe került volna a szólásszabadság. A hatóságok állítják, hogy az újságíróktól csak akkor fogják megkövetelni forrásaik feltárását, ha államtitokról lesz szó, a politikai egyensúly megsértése miatt a tévéadókat egyáltalán nem fogják bírságolni, csupán közzéteszik a tényt, hogy a nézők értsék, kivel van dolguk. A hivatalos személyek kitartanak amellett, hogy az új törvény semmiképpen sem merénylet az újságírók szabadsága ellen – mutatott rá a cikk.
Maguk az újságírók azonban Szurkov szerint másként gondolják.
Megállapította, hogy magánbeszélgetésekben a mostani kormány ellenfelei és néhány európai hivatalnok is elismeri: jelenleg a helyzet a magyar sajtóban arra emlékeztet, mint amikor egy színdarab elején a falon függ egy fegyver, és annak előbb-utóbb el kell sülnie. Noha a sajtó feletti állami ellenőrzés Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is létezik, ott megvan a megfelelő politikai kultúra és hagyomány, amely kizárja, hogy a hatalom visszaéljen lehetőségeivel.
A szerző egy nagy kereskedelmi adó főszerkesztőjét idézte, aki azt mondta: az adó mindig kiegyensúlyozott álláspontot vallott, a hírekben az idő 60 százalékát a kormányzó pártnak, 40 százalékát az ellenzéknek szánta, de most bonyolultabbá vált a munka, mindent több szempontból kell vizsgálni.
Szurkov megállapította: „Meg kell érteni: öncenzúráról van szó, amely egyre erősödik. Ez érthető is, mert a kereskedelmi adóknak, amelyek többnyire külföldiek tulajdonában vannak, meg kell őrizniük a kormány által kiosztott frekvenciát, és pénzt kell keresniük, míg a helyi politika kevéssé izgatja őket”.
Újságírókat idézve azt írta, hogy a politikai hírek általában is fokozatosan eltűnnek az éterből, s helyüket a balesetek és hasonló események végtelen sora foglalja el.
Magyar jogvédők azt mondták a szerzőnek: a közszolgálati televízió hírműsorainak, hírmagazinjainak a 85 százalékát a Fidesz képviselőinek megszólalásai teszik ki, a többi az előző kormány bírálata.
„A helyzet ugyan meglehetősen komornak tűnik, az ellenzéknek és az újságírók egy részének azonban megmarad a remény, az internet, amelyet jóval nehezebb ellenőrizni. És van még egy tényező, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: az európai intézmények felfokozott figyelme az országban uralkodó helyzet és a Fidesz tevékenysége iránt. Néhány megfigyelő egyenesen arra céloz, hogy ha Orbán Viktor miniszterelnök túlságosan messzire megy, az európai partnerek, például Németország, egyszerűen megfoszthatják az anyagi támogatástól” – vélte Szurkov.
Hozzátette: „Bár lehetséges, hogy a probléma nem maga a médiatörvény, hanem annak tisztességes alkalmazása. Nem zárható ki, hogy éppen a médiatörvény, illetve alkalmazása afféle lakmuszpapírrá válik, amely megmutatja a szocializmus romjain kifejlődött magyar demokrácia érettségét”.
