Orosz régészek Dzsingisz kán unokaöccsének földi maradványait tárhatták fel

Dzsingisz kán unokaöccsének, Iszunke kánnak a földi maradványait tárhatták fel orosz régészek. A Távol-keleti Szövetségi Egyetem, valamint az Orosz Tudományos Akadémia régészei a Bajkálon túli területen, a Hirhiri-folyó torkolatánál folytatnak ásatásokat, ahol a 13. század elején egy mongol település létesült – olvasható a The Voice of Russia, valamint a RIA Novoszyi orosz hírügynökség honlapján. A feltételezések szerint ez volt Dzsingisz-kán testvérének, Dzsocsi-kaszarnak, valamint unokaöccsének, Iszunke kánnak a „fővárosa”. Iszunke Dzsingisz kán 1220-ban Közép-Ázsia ellen indított nyugati hadjárata során tanúsított vitézségéért érdemelte ki az uradalmat. A településen körülbelül száz vályogházban laktak a mesteremberek, tőlük valamivel távolabb voltak az elit birtokai. A Hirhiri-folyótól 350 méterre nyugatra helyezkedett el az erődítmény, amelynek középpontjában, egy mesterséges dombon helyezkedett el a kán vályogtéglából emelt, díszes cserepekkel fedett palotája.
„Iszunke-kán feltételezett földi maradványai az egykori uradalom területén, egy igen gazdag temetkezés feltárásakor kerültek napvilágra” – hangsúlyozza az expedíció közleménye, amely szerint a tervezett DNS-vizsgálatokat oroszországi és külföldi laboratóriumokban egyaránt elvégzik.
Dzsingisz kán, eredeti nevén Temüdzsin (1162 – 1227. augusztus 18.) mongol nagykán és katonai vezető, Kubiláj kánnak, a Jüan-dinasztia alapítójának és első császárának a nagyapja. Egyesítette a mongol törzseket és megalapította a Mongol Birodalmat, elfoglalva Ázsia legnagyobb részét, beleértve Kínát, Oroszországot, Perzsiát, a Közel-Keletet és Kelet-Európát is. Ez volt a világtörténelem legnagyobb összefüggő területű birodalma. A Mongol Birodalom 1280-ban a Japán-tengertől a Kárpátokig, Kína déli határaitól a Léna-folyó forrásvidékéig terjedt. Területe megközelítőleg 15,7 millió négyzetkilométer volt.