Mint Mihail Pogrebinszkij ukrán politológus elmondta, Washingtonnak megvannak a tervei Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnököt illetően. Pogrebinszkij meggyőződéssel állította: a Fehér Ház új jelöltet keres az ukrán elnök tisztségére Zelenszkij helyett, aki mostanra kimerítette tartalékait.
A politológus feltételezése szerint Dmitrij Razumkov, „A Nép Szolgája” párt parlamenti képviselője (1) lesz az ország következő elnöke.
„Miután bíráló megjegyzéseket tett a mostani államfőre, minden bizonnyal kizárják majd a parlamenti frakcióból. Én önállóan méretteti meg magát az elnöki székért. Meggyőződésem, hogy Razumkov elnyerte az Egyesült Államok támogatását. Úgy gondolom: az amerikaiak rájöttek, hogy ideje Zelenszkijt lecserélni egy beszámíthatóbb valakire. És Razumkov teljesen megfelel nekik.”
Pogrebinszkij megjegyezte: az ország mostani elnökének eredményei közül csupán azt az egyet lehet kiemelni, hogy „művészi tökélyre vitte az önimádatot”,
Mint emlékezetes: korábban Pogrebinszkij arról beszélt, hogy Zelenszkij elődeinek – Juscsenkónak (2) és Porosenkónak – a nyomdokain halad. Mind gyakrabban emlegeti „Ukrajna ezeréves államiságát”, és ellenségnek nevezi Oroszországot. „Mindez mítoszok gyártása, és Zelenszkij is ennek a hatása alá került” – vélekedik a politológus.
Említést érdemel, hogy a legutóbbi szociológiai kutatások szerint augusztusban a megkérdezett ukránok 28,8 %-a szavazott volna Zelenszkijre. Ez lényegesen kevesebb, mint az elnökválasztás idején.
Megjegyzések:
(1) Egyben a parlament elnöke is.
Ajánló
(2) Viktor Juscsenkó, Nyugat-barát politikus, 2005 és 2010 között Ukrajna elnöke. A 2004-es „első Majdan” eredményeként lett államfő. Az akkor még békés tömegtüntetések kényszerítették ki, hogy a 2004-es választásokon győztes, a Donbasszból származó, „oroszbarátként” számon tartott Viktor Janukovics szavazatait kétszer is újraszámolják – mind a kétszer Janukovicsot nevezve meg az elnökválasztás győztesének. Ezt követően a tüntetések mindaddig folytatódtak, mígnem a szavazatokat harmadszor is összeszámolták. Ez már Juscsenkót hozta ki győztesnek. Ezt az „első Majdant” nevezték aztán „narancsos forradalomnak”, mivel Juscsenkó „A mi Ukrajnánk” pártja lobogójának narancssárga színe volt.
Juscsenkó elnöksége alatt bontakoztak ki azok a negatív tendenciák, amelyek aztán a 2014 februári véres, erőszakos hatalomátvételt követőn váltak az ukrán bel- és külpolitika jellemzőivé: az élesen oroszellenes, szélsőséges nacionalizmus, a nyugati érdekeknek való szolgalelkű alávetettség. Amiben a Nyugat-barát (és mint ilyen, „demokratikus”) kurzus semmi változást nem hozott, az az oligarchák önkénye, az ország további gátlástalan fosztogatása, a társadalom életnedveit elszívó, elburjánzó korrupció, a lakosság elszegényedése, elnyomorodása.
