A hír:
Az ukrán belügyminiszter azt állította pénteken hírszerzési szolgálatoktól származó értesülésekre hivatkozva, hogy a szakadárok megtalálták az utasszállító fekete dobozait és át fogják adni őket egy határátkelőhelyen az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB -a KGB utódja) összekötőinek.
Illetve aggódnak az ukránok, hogy a felkelők vagy az oroszok, vagy mindkettő együtt módosít valamit a dobozokon lévő anyagon , vagy kárt tesz bennük. Ami teljesen biztos adat: Szergej Lavrov orosz külügyminiszter leszögezte nyilatkozatában a dobozokról, hogy Oroszországnak nem áll szándékában átvenni a fekete dobozokat mert az adatrögzítők elemzése a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) dolga.
Tegnap már írtunk arról amit Vitalij Najda, az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) elhárítási részlegének egyik vezetője nyilatkozott, csak ott a komplett repülőgép roncstörmelék eltulajdonítási kísérletével is vádolták az oroszpárti felkelőket: „olyan nagy méretű járműveket próbálnak szerezni, amelyeken a repülőgép roncsait orosz területre szállíthatják”. Ugyanakkor a Porosenko kormány szombaton kiadott közleményében azt állította, hogy a szeparatisták 38 holttestet a katasztrófa helyszínéről egy donyecki halottasházba szállítottak. „Ott erős orosz akcentussal beszélő szakértők közölték, hogy ők végzik el a boncolást” – ehhez képest ma a felkelők jóváhagyták hogy minden holttestet egy hűtővonattal a kijevi kormányzat elszállítson és nemzetközi orvoscsapat által elvégzett boncolásokra kerüljön sor.
Ami így erről a történetről eszembe jutott:
Ajánló
Ez a feltételezése az ukránoknak, a határon várakozó orosz titkosügynökökkel, meg a várható adatmanipulációval, s a további legendagyártással, engem erősen emlékeztet Bacsó Péter, a Tanú című örökifjú regényére /részlet/
Hol is kezdje? Tétován vág neki.
– Kérem szépen, én igazán nem értek hozzá, ideológiailag is teljesen kezdő vagyok, de az mégiscsak marhaság, hogy Dániel elvtárs fémdobozokat dobált be a Dunába, és azokban voltak a kémjelentések.
– Miért, maga szerint miket dobott be a Dunába? – kérdi Tussinger sértett gúnnyal. – Húsvéti tojásokat?
Ajánló
– Ürgéket – mondja Pelikán lelkes meggyőződéssel. – Ezt onnan tudom, hogy előzőleg levágtam a farkukat. El is adták a gyerekek a MÉH-nek, farkanként két forintért.
– Fuj! – undorodik az egésztől Tussinger. – Kit érdekel ez? Tiszta naturalizmus. Aztán?!
Most már megy a kritika:
– Aztán az se stimmel, hogy Dániel elvtárs beugrott a Dunába, és a víz alatt beszélte meg a békaemberekkel a mi bölcs nagy vezérünk és a többi elvtárs meggyilkolását. Dániel elvtárs egy harcsa után futott, úgy esett be a vízbe.
– Látta maga azt a harcsát? – csap le rá Tussinger.
Váratlan a kérdés, szeppent a válasz:
– Nem láttam.
Ajánló
– Na látja, akkor mit kritizál?! – Tussinger sértődötten kezd fel és alá járkálni, látszik, hogy nagyon emészti magát. – Az ürgéken lehet vitatkozni, de a békaembereket nem hagyom. Mi a véleményed, Virág elvtárs?
Virág megsimítja a bajuszát, és feláll. Érzi, hogy neki kell a feszültséget megszüntetnie. Karon fogja Tussingest, vele együtt folytatja a sétát, nyugtatgatja.
– Szerintem jók a békaemberek. A fémdobozokat esetleg át lehet írni.
Tussinger megmerevedik, mélységesen meg van sértve.
– Átírni? Jó, én átírom, de akkor ti mondjátok meg, hogy hogyan.
És várakozva néz.
Virág lehunyja a szemét, ismét belekarol Tussingerbe.
– Lehet, hogy hülyeséget mondok – kockáztatja meg –, de mit szólnál ahhoz, ha például maradna a doboz, de ürgebőrbe varrva? Így talán még hitelesebb volna.
Tussinger elgondolkodik, elismerően bólint.
– Nem rossz. Egész jó írói vénád van, Virág elvtárs. Miért nem írsz?
Virág szerényen lehunyja a szemét.
– Nincs időm. És vannak, akik ezt jobban értik.
Hát igen, ukrán nyilatkozatok…
Ennek fényében a következő lenne az én verzióm (mert nekem is van ám írói vénám):
A lelőtt gép roncsait az oroszpárti felkelők összegyűjtik, és virágárus/fagylaltos kocsiknak álcázott BUK föld-levegő rakétaegységekkel elvonszolják az orosz határra, ahol nemzetközi megfigyelőnek álcázott, bőrkabátos, napszemüveges, erős maszáj orosz akcentussal beszélő orosz ügynökök átveszik a tétleket, ugyanekkor itt átadásra kerülnek az ukrán nemzeti szín szászlóba tekert fekete dobozok is, de fehérre festve, és Porosenko ukrán elnök életnagyságú szobrába falazva, amit egy atommeghajtású orosz tengeralattjáró az éj leple alatt elrepít a Kremlbe, hogy ott az Orosz Lányszövetség „öreglányok egylete” (ami természetesen fedett titkosügynökökből áll) egy ceruzával átírhassa a fehérre festett fekete dobozok tartalmát.
Persze a fenti történet igaz is lehet, mert már Virág elvtárs is megmondta: „Hát mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akiről öt perc alatt nem tudom bebizonyítani, hogy bűnös. Magáról is, magamról is, mindenkiről!”
Артём казаки́ атаман
