A maláj járatok kiszámítható következményei a világpolitikában.
Az USA szerint Kína egy műholdak lelövését célzó tudományos rakéta-kísérletbe fogott. Ez egy feltűnően korrekt politikai koncepciónak tűnik, főleg a folyamatosan eltűnő maláj (-és újabban nem csak maláj-) járatok tükrében : Amelyek közül az elsőnek ráadásul kiélezett volt a kínai vonatkozása, pontosabban vesztesége. Viszont a második eset is minden jel szerint erőteljes összefüggésben olyan műholdak „tevékenységével”, amelyek működtetésére vonatkozóan a reájuk vonatkozó nemzetközi szerződések ügye egyértelmű lemaradásban van a kívánalmakhoz képest.
Korábban a híres „forgó-tányéros” látvány sziluettjéről felismerhető úgynevezett AWACS technológiával felszerelt repülőgépek manipulálhatták a harctér fölötti és környéki légi fejleményeket. Volt bennük repülés-irányító, rádióforgalmazást végző és-vagy ugyanezt megtévesztés céljából imitáló, valamint a más légijárművek fedélzetéről kilőtt földi és légi célpontok elleni csapásmérő rakétákat vezérlő funkció, és ami a legfőbb : Mindezeket egy összehangoló amolyan „karmesteri” akarat keze ügyébe rendelő képesség illetve kapacitás
Mára ugyanezeket a funkciókat kihelyezték a Világűrbe, viszont az orbitális pályákon is kívülre nyilván nem tudták helyezni őket. De nem csak kitolták őket az űrbe, hanem azok funkcióit is nyilván továbbfejlesztették : Azaz minden létező „kifinomult” igény kiszolgálására alkalmassá tették őket. Az elmúlt 2-3 napban az Echo és a Duna Tv kíméli a maláj járatok témáját. Ugyanakkor az RTL a szabadságharcosok beismerő „vallomását” taglalja, cizellálja. Más csatornákon ugyanennek a „beismerő” vallomásnak a félremagyarázásáról tudósítanak a képernyő alatt futó kiegészítő tőmondatok.
Öntsünk tiszta vizet ebbe a szutykos pohárba! A járat egy olyan légtér alatt lévő tájra zuhant, amelyen harcok dúltak és dúlnak. Az ilyen légterek elkerülése, avagy egy bármely járat szándékos odaterelésével összefüggő felelősség mind azt az Ukrán Kabinetet terheli, amelyik ugyebár pont az ezzel való nyilvánvaló összefüggésben hirtelen lemondott. Ráadásul azt a távozott kabinetet terheli az a kínos felelősség, amelyik a civil lakosságot a levegőből támadó repülőket rendszeresen odaküldte, és csak ilyen előzmények után küldte* oda a tragédiát szenvedett polgári járatot. (-*Küldte vagy engedte, ez mindegy magának a felelősség hovatartozásának a szempontjából..-) Illetve amely szűkebb térségi „légiforgalom” egy része, ha nem támadott a levegőből, akkor viszont ellátmányt szállított a háborús bűnök és rémtettek elkövetésébe „belefeledkezett” ukrán illetve „NATO-szerű” szárazföldi erőknek.
A távozó ukrán kabinet felelősségét egyedül a mindenre képes amerikai műholdak tudják csökkenteni, ám az a szféra a titkok szférája. Az ominózus Ukrán Kabinet szabadon választotta meg, hogy kivel, kikkel szűrik össze a levet.
A kísérleti fázisba lépett kínai válaszon kívül sajnos nincs más értelmes válasz ezekre a kihívásokra. Ami pedig a maláj járat konkrét megsemmisítésének kérdését illeti, nos, a szakadár szabadságharcosok légvédelme egy 10. ezer méteren egyenes vonalban repülő úgynevezett „légi-célt” nem valószínű, hogy megtámad. Hacsak az nem kezd el egy általa ismert ellenséges repülőtér felé süllyedni, avagy éppen a kiszolgáltatott települések és-vagy a saját állásaik támadásához szükséges manővereket végrehajtani. Márpedig ilyet egy igazi utasszállító járat soha nem tesz. Ha pedig a szakadár szabadságharcosok légvédelme nem sieti el ennek a „gesztusnak” a meglépését, akkor az ukrán, vagy a térségben tartózkodó „NATO-szerű” erőknek kell „gyorsan lépniük”. De ha ez sem történik meg, akkor a műholdak „közreműködésével” kell „cselekedniük” valakiknek, akárhonnan, ahonnan ezt a modern technika lehetővé teszi . . . Elvégre az elveszejtésre előre kiszemelt járat gyorsan elhagyja azt a kockázatos térséget, aztán a háttérben lehet elölről kezdeni a sötét részletek megkártyázását. Az a lehetőség már csak hab a tortán, hogy egy modern repülőgép bizony pilóták nélkül is képes távirányított módon felszállni, majd pedig utána olyan manővereket is végrehajtani, amelyek megtévesztik a szabadságharcosok légvédelmét a fentebb ismertetett manőverek jegyei szerint.
Ez megmagyarázhatja azokat a különbségeket, hogy pl. – a halottak a szaguk és állapotuk alapján régebbieknek tűntek a szabadságharcosok friss terepszemléjének vallomásai alapján, mint amilyen állapotot a lezuhanás tényszerű időpontja előidézhetett volna, – illetve, hogy állítólag nem volt felszolgálásra előkészített étel-ellátmány a roncsok közt, – vagy éppen, hogy a kérdéses járatról egy utolsó posztot a mobiltelefonjáról kitevő utas fényképén nem az a maláj lajstromjel szerepel, mint a roncsokon.
A magyar mondás szerint a kibicnek semmi sem drága, elvégre mások megítélésével játszadozik. Legalábbis elhiszi magáról ezt a „dicsőséges bravúrt”, és bizalommal van az iránt, hogy ez örökre így marad. Szóval ez az ügy már akkor korom-sötét volt, amikor még senki sem nyúlt hozzá a keze ügyében lévő távirányítók kibiztosító kapcsolójához! De még csak el sem foglalta a helyét egy ilyen nyomógombhoz tartozó ülésben. Aki ezen a logikai katarzison kívülre akarja helyezni az ügy általános megítélését, és ott szeretné leragasztani mások figyelmét, az a személy vagy eleve a sorozat-gyilkosok hierarchiájából való, vagy valamilyen kényszer hatása alatt cinkosságot vállalt velük! Ezen szempontok jegyében minden érintett felé lezárásra indítványozom a felelősségi hovatartozás bármiféle további hivatalos vizsgálatának az ügyét. Ugyanis sem az áldozatok vizsgálata, boncolása, sem a repülési adatrögzítők bármilyen irányú tartalma nem képes az összefüggéseknek ezt a központi tartozékát felülírni, vagy más megvilágításba helyezni : Nevezetesen, hogy ez az ügy már akkor koromsötét volt, amikor még fel sem szállt a kérdéses járat, illetve, hogy a távozó ukrán kabinetet terheli a tragédiáért a kizárólagos felelősség.
Ajánló
Szabó Tamás
(a szerző légijármű-üzemmérnök, helikopter-pilóta)
