Jens Stoltenberg NATO-főtitkár vasárnap kijelentette, hogy az Egyesült Államok vezette szövetség célja Ukrajna pozíciójának megerősítése a tárgyalóasztalnál, de hozzátette, hogy bármilyen békemegállapodás kompromisszumokkal jár, beleértve a területeket is.
Stoltenberg a finnországi Kultaranta-tárgyalásokon beszélt, miután találkozott Sauli Niinistö finn elnökkel. Miközben a NATO-vezetője azt mondta, hogy a Nyugat hajlandó „megfizetni az árát” az ukrán hadsereg megerősítésének, Kijevnek bizonyos területi engedményeket kell tennie Moszkvának a jelenlegi konfliktus lezárása érdekében.
„A béke lehetséges” – mondta. „A kérdés csak az, hogy milyen árat hajlandóak fizetni a békéért? Mennyi területet, mennyi függetlenséget, mennyi szuverenitást… hajlandóak feláldozni a békéért?”.
Stoltenberg nem tett javaslatot arra, hogy Ukrajna milyen feltételeket fogadjon el, mondván, hogy „ezt azok fogják megítélni, akik a legmagasabb árat fizetik”, miközben a NATO és a Nyugat továbbra is fegyvereket szállít az ukránoknak, hogy „megerősítsék a kezüket”, amikor végül tárgyalásokat folytatnak a rendezésről.
A főtitkár nem támogatta közvetlenül az ukrán területek átengedését, de felhozta Finnország példáját, amely a második világháború idején egy békeszerződés részeként feladta Karéliát a Szovjetuniónak. Stoltenberg a finn-szovjet megállapodást „az egyik oknak nevezte, amiért Finnország független, szuverén nemzetként kerülhetett ki a második világháborúból”.
Stoltenberg nyilatkozata olyan légkörben hangzott el, amikor Ukrajnát a nyugati támogatói hamarosan békeszerződésre kényszeríthetik. Miközben amerikai és brit tisztviselők nyilvánosan ragaszkodnak ahhoz, hogy Ukrajna „megnyerheti” az Oroszországgal vívott háborúját, a CNN egy nemrégiben megjelent jelentése szerint washingtoni, londoni és brüsszeli tisztviselők ukrán kollégáik nélkül találkoznak, hogy tűzszünetet és békerendezést tervezzenek.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azt is állította, hogy meg nem nevezett külföldi felek megpróbálnak „egy kicsit” a megegyezés felé terelni bennünket, mivel az Ukrajnát támogató országok nyilvánossága egyre jobban „belefárad a háborúba”.
Emmanuel Macron francia elnök nyilvánosan tagadta, hogy arra sürgette volna Zelenszkijt, hogy az ellenségeskedések beszüntetéséért cserébe adjon át bizonyos területeket, ahogy azt Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter a múlt hónapban javasolta.
Kissinger májusban azt javasolta, hogy Ukrajna fogadja el a „status quo ante” visszaállítását, vagyis mondjon le a Krímre vonatkozó területi követeléseiről, és adjon autonómiát a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságoknak. A Krím 2014 óta Oroszország része, míg Moszkva néhány nappal a februári katonai művelet megkezdése előtt elismerte a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok függetlenségét.
Zelenszkij többször változtatta álláspontját egy esetleges békemegállapodással kapcsolatban: az elnök rendszeresen kifejezte érdeklődését a megegyezésről szóló tárgyalások iránt Oroszországgal, hogy aztán nemsokkal később hivatalnokai, az amerikai külügyminisztérium vagy maga Zelenszkij az ellenkezőjét nyilatkozza. Miután a múlt hónap végén bejelentette, hogy hajlandó tárgyalásokat kezdeni, Zelenszkij néhány nappal később előállt, és azt mondta a lakosságnak, hogy „nem lesz alternatíva a Donbassz köztársaságok felett lobogó ukrán zászlóknak”.
„Megértjük, hogy Ukrajna számára nagyon nehéz ennyi harc után feladni a földjüket” – mondta Niinisto a Stoltenberggel folytatott vasárnapi megbeszélésen. „De azt látni, hogy Oroszország elveszítené mindent amit megszerzett, jelenleg nem látható előre. A béke elnyerése nagyon nehéz”.
