Az Ukrajna elleni különleges hadművelet földrajzi koordinátái megváltoztak, Oroszország a nagy hatótávolságú nyugati fegyverek érkezése miatt távolabbra fogja tolni magától a jelenlegi harcvonalat – jelentette ki Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az orosz állami RT tévécsatornának és RIA Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva.
A tárcavezető azt mondta, hogy a háború célja Moszkva szempontjából változatlanul Ukrajna nácitlanítása és demilitarizálása, abban az értelemben, hogy ennek az országnak a területéről nem érheti semmilyen fenyegetés Oroszország biztonságát.
Lavrov szerint az orosz fél a március végi isztambuli kétoldalú tárgyaláson kész lett volna elfogadni az akkori helyzetből kiinduló ukrán megállapodási javaslatot.
Közölte, hogy a „földrajz” mostanra megváltozott, már nemcsak a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságot, hanem Herszon és Zaporizzsja megyét és más ukrajnai területeket is érinti, „és ez a folyamat folytatódik, méghozzá következetesen és kitartóan folytatódik”.
Hangsúlyozta: ahogy a Nyugat egyre több nagy hatótávolságú fegyvert, például HIMARS rakéta-sorozatvetőket pumpál Ukrajnába, a különleges művelet földrajzi céljai még távolabb kerülnek a jelenlegi vonaltól.
A külügyminiszter azt mondta, Oroszország nem engedheti meg, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vagy „bárki, aki a helyébe lép”, nagy hatótávolságú fegyverekkel fenyegesse a területét vagy a Donbassz köztársaságokét.
Szergej Lavrov szerint Oroszország komoly veszteség nélkül tudna átállni más vásárlókra, ha Európa elállna energiahordozóinak vásárlásától. Ha pedig Európa hirtelen megváltoztatná álláspontját, és felajánlaná Oroszországnak a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok helyreállítását, akkor Moszkvának ezt nem lenne szabad elutasítania, de előbb meg kellene néznie, hogy előnyös-e a számára, és csak aztán reagálnia.
Lavrov az egyórás interjúban egyebek között arról is beszélt Margarita Szimonyjannak, az RT főszerkesztőjének, hogy az Ukrajna elleni különleges hadművelet bejelentése után az elkerülhetetlenség érzése fogta el, annak megkezdése után pedig még megkönnyebbülés is. Utóbbit azzal magyarázta, hogy Oroszország hosszú éveken át nem tudott választ adni a Donbassz lakóinak és az orosz embereknek arra a kérdésére, hogy „meddig szabad megengedni a józan észnek, a népnek, a Biztonsági Tanács határozatának és a hozzá kapcsolódó, szemtelenül elszabotált dolgoknak a megcsúfolását”.
