Hitler egyetlen egy döntését sem tartják annyira vitásnak és annyira titokzatosnak, mint hadüzenetét az Egyesült Államoknak. Ez 1941. december 11-én történt, öt nappal a Vörös Hadsereg Moszkva környéki ellentámadása után. És négy nappal Japán Pearl Harbori, amerikai haditengerészeti támaszpont megtámadása után. Anglia továbbra is legyőzhetetlen maradt. Fiaskóval ért véget a Szovjetunió elleni villámháború terve. Bizonytalan volt a helyzet a megszállt országokban is. Minek indít háborút Hitler még egy ellenség ellen, aki erős gazdasági és katonai potenciállal rendelkezik? Idézzük Szergej Guk történész véleményét a problémáról.
Joachim von Ribbentrop a Birodalom külügyminisztere kijelentette, hogy Németország hadat üzen az USA-nak, mert az harccselekményeket folytatott német hadiflotta ellen.
1941. szeptember 11-én amerikai elnök nyíltan bejelentette, hogy parancsot adott minden német katonai szállító eszköz tűz alá vételére. A birodalmi kormány megállapítja: annak ellenére, hogy a háború kezdete óta az Egyesült Államokkal szemben Németország szigorúan betartott minden nemzetközi jogi normát, az USA – az után, hogy először megsértette semlegességi kötelezettségét – nyílt hadműveletekre tért át Németországgal szemben.
Ha elhisszük német felső vezetők állításait, akkor éppen Franklin Roosevelt elnök kényszerítette rá a 
birodalmat szélsőséges intézkedések foganatosítására. Valentyin Falin történész és diplomata, a Második világháború egyik legtekintélyesebb szakértője megerősíti: igen, volt ilyen rendelet. Csak nem a támadásra, hanem német támadások visszaverésére. Amerikaiaknak nem volt szükségük náci hadihajók lesüllyesztésére. A nácik közönséges módszerével van itt dolgunk: a tények meghamisításával és elferdítésével. Berlinnek ürügy kellett, és kitalálták azt. Führer szabad kezet akart kapni, hogy akadálytalanul elsüllyeszthesse amerikai szállítóhajókat, amelyek Angliába és a Szovjetunióba tartottak.
Christian Gerlach történész saját magyarázatát adja a történteknek: Hitler olyan helyzettel állt szemben, amikor választania kellett: „mindent vagy semmit”. Még egy másik terve is volt: ösztönözni akarta Japánt a Szovjetunió elleni támadásra.
Újra Valentyin Falint idézzük:
– Teheránban Roosevelt megmondta Sztálinnak: ha Japán nem támadta volna
meg az Egyesült Államokat, akkor lehet, hogy az USA 1943-ig formálisan semleges maradt volna. Nem felel meg a valóságnak, ha azt mondjuk, hogy 1941-ben Roosevelt megérett a Németország elleni háborúra.
Maga Hitler nem adott magyarázatot arra, miért tette ezt. Lehet, hogy amerikaiaknak vannak az erre vonatkozó dokumentumaik, hiszen 1945 áprilisában ők elfoglalták Hitlerék pártirodáját. De amerikaiak nem írnak erről a témáról. Hitler a kérdést a Komintern ellenes paktumnak megfelelően oldotta meg, amely szerint koordinálta a Japánnal együtt foganatosított lépéseit nemcsak a Szovjetunió elleni háborúban, hanem minden más ellensége vonatkozásában is. Szoros kapcsolatot teremtett meg japánokkal, úgy hogy sem az egyik, sem pedig a másik fél ne egyezhessen az Egyesült Államokkal. Ez volt az egyik érve.
A másik pedig: megadni magát amerikaiaknak, hogy az ne engedje meg Németország Szovjetunió általi elfoglalását.
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
