A Washington Post törölte Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel készült interjújának egy nagy részét, amelyben az ukrán elnök a soraiban lévő állítólagos „árulókat” és magát az újságot is bírálta. Most közöljük a teljes részt, amelyet az amerikai lap inkább elhallgatna.
Az alábbi szakasz az ukrán elnökkel szombaton megjelent interjúban jelent meg. Vasárnapra magyarázat nélkül eltávolították. Miután kitértek benne a Pentagon nemrég kiszivárgott dokumentumaira, amelyekből – többek között – kiderült, hogy az USA figyeli Zelenszkij kommunikációját, az újság egy újabb, az amerikai médiában eddig még nem közölt állítással állt elő.
Megjegyzendő, hogy Jevgenyij Prigozsin a Wagner-csoport, egy orosz katonai magáncég alapítója és vezetője, amely jelenleg a Donyecki Népköztársaságban harcol.
Washington Post: A dokumentumokból kiderül, hogy a GUR, az ön hírszerzési igazgatósága hátsó csatornáján keresztül kapcsolatban áll Jevgenyij Prigozsinnal, amiről ön tudott, beleértve a találkozókat Jevgenyij Prigozsinnal és a GUR tisztjeivel. Ez igaz?
Zelenszkij: Ez a [katonai] hírszerzés ügye. Azt akarja, hogy elítéljenek államárulásért? És ezért nagyon érdekes, ha valaki azt mondja, hogy önnek vannak dokumentumai, vagy ha valaki a kormányunkból beszél a hírszerzésünk tevékenységéről, akkor én is szeretnék feltenni egy kérdést: Milyen ukrajnai forrásokkal áll kapcsolatban? Ki beszél a hírszerzésünk tevékenységéről? Mert ez a legsúlyosabb bűncselekmény hazánkban. Milyen ukránokkal beszélget?
Washington Post: Ezek a dokumentumok nem Ukrajnából származnak, hanem…
Zelenszkij: Nem számít, honnan származnak a dokumentumok. A kérdés az, hogy melyik ukrán tisztviselővel beszélt? Mert ha a mi hírszerzésünkről mondanak valamit, az hazaárulás. Ha valamit mondanak az egyik vagy másik tábornok konkrét támadási tervéről, az is hazaárulás. Ezért kérdeztem, hogy milyen ukránokkal beszéltél?
Ajánló
Washington Post: Ezekről a konkrét dokumentumokról? Ön az első, akivel ezekről beszélek.
Zelenszkij: Oké.
Washington Post: Prigozsinról és a GUR-ról. Február 13-án Kirill Budanov, az ukrán hírszerzés főigazgatóságának vezetője tájékoztatta önt arról, hogy Moldova destabilizálására irányuló orosz tervről van szó két volt Wagner-társával. Budanov arról tájékoztatta Önt, hogy az orosz tervet úgy tekintette, mint egy módot Prigozsin gyanúba keverésére, mivel „üzleteltünk” vele. Ön utasította Budanovot, hogy tájékoztassa Maia Sandu moldovai elnököt, mire Budanov közölte önnel, hogy a GUR tájékoztatta Prigozsint, hogy árulónak fogják bélyegezni, aki Ukrajnával dolgozik együtt. A dokumentumban az is szerepel, hogy Budanov arra számított, hogy az oroszok felhasználják Prigozsin titkos megbeszéléseinek részleteit a GUR-ral és a GUR tisztjeivel Afrikában folytatott találkozóit…
Zelenszkij: Hallgasson ide, hogy őszinte legyek, nos, csak olvasol valamit, mondasz valamit. Csak azt nem értem, honnan veszed, kivel beszélsz és így tovább. Arról beszélsz, hogy találkoztam Budanovval. Ez azt sugallja, hogy te – hogy is mondjam? Úgy tűnik, hogy vannak embereid, akiknek vannak feljegyzései, vagy vannak bizonyítékaid, vagy van valamid, mert úgy néz ki, hogy ez az. Ön megint azt csinálja, elnézést kérek, amit korábban is csinált. Olyan információkat tesznek közzé, amelyek segítik államunk támadását, és nem segítik államunk védelmét. Tehát nem egészen értem, hogy miről beszél. Nem egészen értem a célját. Az a céljuk, hogy segítsenek Oroszországnak? Úgy értem, ez azt jelenti, hogy különböző céljaink vannak. Ha nem ülök velük egy asztalnál, akkor nem egészen értem, hogy miről beszélünk. Minden ilyen megkeresés egyszerűen demotiválja Ukrajnát, demotiválja bizonyos partnereket, hogy segítsenek Ukrajnának. Nos, így vagy úgy, de nem értem a céljukat.
Washington Post: A célunk nem az, hogy segítsünk Oroszországnak.
Zelensky: Nos, ez másképp néz ki.
Washington Post: Senki sem adta át nekünk személyesen ezt az információt. Ezek a kiszivárgott dokumentumokban szerepeltek, amelyek valóban arra utalnak, ahogy korábban mondtam, hogy az Egyesült Államok lehallgatja önöket.
Zelenszkij: És ha titkos dokumentumok vannak a birtokában, az azt jelenti, hogy valaki átadta azokat. Ha hozzáférése van a dokumentumokhoz, akkor valaki átadta önnek. Ma, a modern technológia világában, ha hozzáférése van, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki átadta önnek. Neked van hozzáférésed. Most néhány dokumentumot eredetiként idézel, anélkül, hogy megértenéd az ezzel kapcsolatos felelősséget, csak néhány információról beszélsz. Számomra ez érthetetlen információ, de ebben, a párbeszédünkben szeretném megérteni, hogy miért teszed ezt. Már a beszélgetésünk elején elmondtam, hogy szerintem az a tévéműsor, amelyet elindítottak, elindítottak az információs területen, segít – nem tudom kinek, de Oroszországnak biztos segít, Ukrajnának biztosan nem segít. Ön részt vesz ennek a történetnek a folytatásában. És ezért kérdezem Önt, ha ez az Ön döntése, és ha úgy gondolja, hogy az Oroszországi Föderációt segíteni kell különböző területeken – hogy ők számítottak egy ukrán ellentámadásra, bármilyen irányban, hogy tudják, hogy mikor jövünk, hogy tudják, hogy milyen erős erőink vannak, és mit tervezünk, mit csinál a hírszerzésünk? Nos, ha ez a helyzet, akkor…
Washington Post: Nem mi szivárogtattuk ki ezeket a dokumentumokat, és hetekig voltak az interneten egy chatszobában.
Zelenszkij: Nem az interneten voltak, hanem valaminek a részei voltak. Mi, az átlagpolgárok nem tudtunk hozzáférni mindehhez. Nem tudtunk. És akkor, azt hiszem, kezdtek kijönni olyan információk, hogy részben minden mást is közzéteszünk. Azt hiszem, ez az öné – vagy a szerkesztőségedé, vagy akárkié. Nem akarok senkit sem megbántani, nem tudom. Ezért adjátok ki ma egyesével ezeket az információkat. Ön információkat tesz közzé egy ukrajnai ellentámadásról, erről vagy arról. Mondtam, hogy szerintem ez, hogy is mondjam.. – valaki hallott valamit valahol, valaki közzétett valamit valahol, de az információk össze vannak állítva, és más és más, de ez biztosan nem válik Ukrajna javára. Ennyi az egész. És most akarod a szarvánál fogva megfogni a bikát. Alá kell támasztani vagy nem kell alátámasztani ezt az információt, és akkor lesz egy bizonyos súlya az információnak, mert Ukrajna elnöke reagál rá. Megértette? És ez az, amit önök tesznek. Ön most éppen olyan dolgokkal játszik, ami szerintem nem jó a népünknek. Nem ez az első alkalom, hogy ezt mondom nektek. Szerintem ez rossz, de mégis azt mondjátok: „Még egy kicsit, még nincs vége”. Nos, de igen, vége van. Még mindig van néhány ember Ukrajnában. Nem áll érdekemben, hogy ez a szám csökkenjen. Ezért harcolunk. Nagyon sajnálom, nem voltam olyan gyors, túl sokáig beszéltem ezekről a dokumentumokról. Nem tudok erről…
Washington Post: Erről akartunk beszélni önnel. Ez nyilvánvalóan érzékeny téma az Ön és az országa számára.
Ajánló
Zelenszkij: Ez nem érzékeny. Ha azt válaszolom, hogy érzékeny, az azt jelenti, hogy ezek valódi dokumentumok. Kérem, ne játsszon velem. Én egy háborús ország elnöke vagyok, egy háborús országé. Azt mondtam a reakciómról ezekre a dokumentumokra, azt mondtam, hogy ez nem jó a népünknek. Tudják, én nem Counter-Strike-ot játszom. Mi ellentámadásra készülünk. Tudják, ezek különböző dolgok – ezért mondtam, hogy minden részletet tőlem fognak hallani. És természetesen hálásak vagyunk az Önök munkájáért, a segítségükért, amikor támogatják Ukrajnát ebben a háborúban. Nagy munkát végeztek. És most azt mondom ezekről a dokumentumokról… Nem ismerem el őket. Nem láttam őket. Ez az első dolog. Nem tudom, hogyan szerezték meg, és a kérdésemet önhöz intézem: „Miért folytatod ezt?” Oké. Szabad vagy. Úgy értem, azt teszel, amit akarsz, de nem akarok erről részletesen beszélni. Mert nem tudom, miről beszélek. Ez valami olyan dolog, amiről van némi információ. És azt mondtam, hogy nem volt semmilyen kapcsolatom a Fehér Házzal ezekkel a dokumentumokkal kapcsolatban. Vagy nem dokumentumokkal. Ezekről a dokumentumokról. Vagy nem dokumentumokról. Erről a platformról. Vagy egy hamis platformról… Nem volt korábban, most, és, nem tudom, talán a jövőben sem lesz. Csak ugyanazt az üzenetet mondom nagyon nyilvánosan és nagyon nyíltan. Elmondtam nektek, néhány újságírónak és sok vezetőnek. Amikor erről kérdeztek, azt mondtam, hogy ez nem jó nekünk. Mit mondhatnék? Ez nem jó. Nem tudom, hogy hamisítvány volt-e, vagy milyen százalékban volt az – nem tudom. És nem tudom, hogy kinek van rá szüksége, és mi ez a játék. Nem tudom, hogy mire. Ennyi az egész. Számomra ez nem komoly. Úgy hangzik, mintha valaki mondta volna, valaki hallott volna valamit…
