Szakértők körében egyre nagyobb aggodalmat kelt az új rakétaelhárító terv negyedik szakasza, amely magába foglalja, hogy 2020. évre az Egyesült Államok területén kívül rakétaelfogó rendszert telepítenek, és rakétaelhárító ügyeletet vezetnek be, amelynek segítségével interkontinentális ballisztikai rakétákat tudnak megsemmisíteni. A Pentagon terveihez tartozik tengeri rakétaelhárító rendszer módosítása is. Nincs kizárva az sem, hogy a Fekete-tengeri Konstanca kikötőjében az „Idzsisz” rakétaelhárító rendszerrel felszerelt amerikai hajók állomásoznak majd.
Ilyen légkörben Igor Szmirnov, az el nem ismert Dnyeszter-melléki Köztársaság elnöke sürgeti, hogy Oroszország – Abháziához és Dél-Oszétiához hasonlóan – ismerje el a Dnyeszter melléki köztársaságot, és akkor készen áll arra, hogy a köztársaság területén az „Iszkander” orosz rakéta komplexumot telepítsék.
A „Vremja Novosztyej” c. lap írja, hogy a Dnyeszter melléki köztársaság elnöke döntését azzal magyarázza, hogy Románia készségét fejezte ki amerikai rakétaelhárító elemek telepítésére az ország területén, amit román elnök be is jelentett február elején. Szmirnov véleménye szerint amerikai ellenrakéták megjelenése Romániában „destabilizáló tényezőként hat az itteni helyzetre”.
Tiraszpolban ezt sajátos módon értelmezték: korábban jelentették, hogy az „Egyenlőség” nevű Dnyeszter-menti társadalmi-politikai szervezet kéréssel fordult Medvegyev orosz elnökhöz, hogy a Dnyeszter-mellék területén, amely 1990-ben elszakadt Moldáviától, építsék ki védelmi rendszert a Kelet-Európai amerikai rakétaelhárító rendszer ellensúlyozására.
Marian Lupu, Moldávia Demokrata Pártja elnöke Igor Szmirnov javaslatát „rossz ötletnek” nevezte, amely segítségével belevonhatják Oroszországot egy nemzetközi botrányba. Lupu véleménye szerint a Dnyeszter-melléki vezetők populista, választások előtti meggondolásokból indulnak ki, hiszen márciusban ott megtartják a helyi hatalmi szervek megválasztását, decemberben pedig a Legfelsőbb Tanács képviselőit választják meg.
Az oroszokra fújnak az amerikaiak
A diplomáciai nyugalom csendháborítójának titulusát már régen megszerezte Dmitrij Rogozin, Oroszország NATO-nagykövete. A mértékadó The New York Times azzal vádolta őt, hogy diplomata számára „elfogadhatatlan” kijelentéseket tesz. Rogozin kommentálva Románia beleegyezését abba, hogy területén helyezzék el az amerikai rakétapajzs elemeit, egyebek között kijelentette:” Hányszor kell emlékeztetni arra, hogy ez veszélyes? A medve előbújik és megtépi a fenekét ezeknek az ügyetlen vadászoknak.”
Amint Oroszország NATO-képviselője elmondta, ezeket a szavakat a Twitteren levő blogjában használta. De hogyan is lehetne, szerinte, reagálni minderre, ha az Egyesült Államok és a Románia közötti rakétaügyletről a tömegtájékoztatásból értesül Oroszország, akit a NATO-ban partnernek mondanak? Rogozin érzelmeit meg lehet érteni. Amikor a „rakétaernyő” árnyéka rávetődött Bulgáriára is, az orosz diplomácia vezetője, Szergej Lavrov is kifakadt: „ Hogy értsük ezt? A román” meglepetés” után jön a bolgár?” – mondta felháborodva.
De ha az érzelmeket félretesszük, a február 8-án jóváhagyott orosz katonai doktrínában megtalálható a veszélyek száraz felsorolása, köztük a következő: „A globális stabilitást és a kialakult erőviszonyokat aláásó stratégiai rakétavédelmi rendszer kialakítása és telepítése”. Mint ismeretes, a doktrína közzététele után Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára, valamint a washingtoni kormányzat képviselői kifejezésre juttatták: nem értenek egyet azzal, hogy a NATO kibővítése veszélyeztetné Oroszországot. „Oroszországot semmi sem veszélyezteti” -hangzott fel a legkülönbözőbb variációkban, de ezek a szavak régóta ismerősek. Időközben – és ismét csak a tömegtájékoztatás hírei alapján – George Maior, a román Információs Szolgálat, a SRI /elhárítás/ vezetője olyan kijelentést tette, hogy radarokat helyezhetnek el Törökországban, és ezek részei lennének a rakétavédelem Romániába telepítendő elemeinek. Ez meg mi? Újabb „meglepetés”?
Ajánló
A „Global Research” kanadai kiadvány idézi Rasmussen szavait arról, hogy az orosz katonai doktrína „nem tükrözi a realitást”, eléggé kemény következtetésre jut: „Minél hangosabban nyilatkoznak az Egyesült Államok és szövetségesei az állítólagos iráni veszélyről, annál tömörebb lesz Oroszország körül a rakétaelhárító berendezések Nyugat által felvont kordonja”. Konsztantyin Koszacsov, az Állami Duma Külügyi bizottságának vezetője értetlenségét fejezte ki.
A legbosszantóbb , hogy ezek a tervek semmilyen formában nem illenek bele az orosz – amerikai kapcsolatok újraindításának programjába. Ez a program a két elnök megállapodása szerint abban nyilvánult meg, hogy fel kell mérni az Egyesült Államokat, Európát, Oroszországot – mint Európa elidegeníthetetlen részét – fenyegető veszélyeket, és csak ezt követően megegyezni a közös akciókról.
Miért lett divatos ismét a „rakétaernyő” azoknál, akik sorban állnak érte Európában? Ivan Szafrancsuk katonai szakértő szerint ez pszichológia a politika helyett, „fantomfájdalmak”. Oroszország valóban senkit nem fenyeget. De lehet-e a kapcsolatok újraindítását fantomokra építeni?
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
