A sikertelen ukrán tavaszi, pontosabban nyári „offenzíva” után a harcállások tekintetében mikrotaktikai jelentőségű sikerekről számolhat be a kijevi hadvezetés.
A zaporizzsjai frontszakaszon az ukrán csapatok beékelődtek az orosz első védelmi vonal állásai közé (Rabotino), ahol azonban nem sikerült átkaroló hadműveletet végrehajtani az orosz állások ellen és nincs továbbra sem ukrán tüzérségi- és/vagy légifölény. Az ilyen „frontálisnak” tekinthető támadások jól kiépített védelmi vonalak ellen történelmi távlatban is jelentősen nagyobb támadói veszteséget mutatnak mind emberanyag, mind hadianyag tekintetében a védekezőkhöz képest. Jelentősebbnek mondható változás még az orosz hátország ellen végrehajtott nagyobb számú drón- és rakétatámadás. Ezek többsége az orosz légvédelem karjaiban találja magát, néhány sikeresen becsapódó rakéta pedig legfeljebb a nyugati média által vágyott újabb „hatalmas ukrán siker” cikk megírásához elegendő. Az ilyen támadások egyik kulcspontja Szevasztopol, ahol magam is élek. Itt a város életének részévé vált a majd mindennapi légiriadó. Általában este, de időnként délután szólalnak meg a szirénák, jeleznek az applikációk. A légiriadó végeztével a hivatalos szervek azonnal közzéteszik a légvédelem vagy a haditengerészet által lelőtt támadó fegyverek listáját, azok okoztak-e károkat. Magyarként érdekes látni, hogy mennyire nem befolyásolják az itt élőket az ukrán próbálkozások. Szerintem soha nem láttam még ennyi építőipari munkagépet az utakon, gombamód nőnek a házak, hotelek, lépten-nyomon infrastruktrurális fejlesztések történnek. Szevasztopol lélekszáma folyamatosan nő (csakúgy mint az egész Krímé, jelenleg mintegy 2,2 millió) és a harcok ellenére is december végére várhatóan eléri az 5 milliót a túriastaként ideérkezők száma.
Látva az ukrán támadás kifulladását az orosz hadsereg támadó hadművelet indításába kezdett az egyik legvédettebb frontszakaszon. Avdejevka erőssége sok szempontból inkább a mariupoli Azovstal acélműhöz, mint a bakhmuti ipartelephez hasonlítható. 2014 óta jelentősen megerősített, többszintű vasbeton rendszer kiépítésére került sor a kohászati üzem környékén, valamint hatalmas élelmiszer és lőszerkészletek vannak a városban. Az Azovstalt természetesen méretei és fontossága is jelentősebbé tették a harcok korai szakaszában (elfoglalása után vált orosz beltengerré az Azov-tenger, ahogyan az több száz évig volt), azonban Donyeck város és annak elővárosainak védelmében a Avdejevka bevétele kulcsfontosságú. Az utóbbi hetekben felerősödött orosz előrenyomulás tipikus bekerítési manővernek látszik. A szárnyakon gyengébben felszerelt, képzetlenebb és létszámaiban sem kielégítő ukrán csapatok (amelyeket mindazonáltal távol álljon tőlem, hogy lebecsüljek) folyamatos visszavonulása, a város környéki magaslatok átengedése, valamint a logisztikai betápok városba irányuló számának szűkülése jelzi az ukrán hadvezetés számára a bekerítő hadművelet számukra oly fenyegető előrehaladását. Az ukrán és orosz hírportálokból vegyesen tájékozódva azonban egy dolog szemet szúr. Úgy látom Zelenszkij bel-, de legfőképp külpolitikai gyengülése egyre kevesebb beleszólást enged az összfegyvernemi hadvezetés taktikai szintű lépéseibe. Nem lehet hallani a Bahmutnál óránként hangoztatott „nem vonulunk vissza” szólamokat, pedig Avdejevka hadászati fontossága Bahmutnál nem kisebb, bizonyos tekintetben még nagyobb is. Ennek ellenére nem számítok rá, hogy fel fogják adni az erődítményt, hiszen az teljes politikai vereség lenne. Az orosz taktika várhatóan a bahmutihoz hasonló lesz. Meghagynak egy-két kisebb rendű utat az ukránok számára városban rekedt csapataik feltöltésére és azok ellátására, közben tüzérségi fölényüket kihasználva rommá lövik az erődöt hatalmas veszteségeket okozva az ellennek. Az ukrán légvédelem gyengülésével mindazonáltal egyre nagyobb számban lesznek képesek bevetni nehézbombákat, amelyek 1 tonna feletti robbanóanyagot is tudnak szállítani és a kialakított mélységi vasbeton bunkereket is képesek megsemmisíteni. Az Avdejevkai ostrom nem lesz rövid! Hamarosan beköszönt az esős időszak, amely a támadó műveleteket nagyon megnehezíti. Ezért is volt fontos, hogy az erőd környéki magaslatokat és logisztikai pontokat az orosz hadsereg idejében elfoglalja, így minimális saját veszteséggel tűz alatt tarthatja azt az elkövetkezendő hónapokban.
Forrás: Tamás a Krímből
