A Háború és béke operaváltozatát mutatják be az Operaházban

Először lesz látható Magyarországon Szergej Prokofjev Háború és béke című operája. A művet a világhírű katalán rendező, Calixto Bieito rendezésében, a Magyar Állami Operaház és a Genfi Nagyszínház koprodukciójában, Brassói-Jőrös Andrea, Brickner Szabolcs és Szegedi Csaba főszereplésével láthatja a közönség január 28-án az Ybl-palotában – jelentették be a szervezők kedden Budapesten, sajtótájékoztatón.

Almási-Tóth András, az Operaház művészeti igazgatója felidézte, hogy öt évvel ezelőtt, amikor megkezdte munkáját az Operaházban, tervei között szerepelt nemzetközi koprodukciók létrehozása. A Genfi Nagyszínház és az Opera között 2019-ben született koprodukciós megállapodás, a monumentális, négyórás darab bemutatóját 2021-ben tartották Svájcban.

Az igazgató kiemelte, hogy az operában csodálatos összmunkát láthat a közönség, például a budapesti szcenikai műhely a szentpétervári Ermitázs palotabelsői alapján készítette a díszletet.

A darabot Calixto Bieito rendezte, akinek korábbi Carmen-rendezése 2021-ben volt látható a Margitszigeten. A katalán alkotó videóüzenetében arról beszélt, hogy számára Prokofjev műve olyan, mint egy költemény, és olyan emberekről szól, akik nem akarják elfogadni a változásokat és örök védettségben akarnak élni, „takarójukkal a fejük felett, mint a gyerekek”.

Az Operaház sajtóközleménye szerint a rendező igyekezett a zenében is tetten érhető groteszk, túlzó hatásokat olykor szürreális képekké formálni, miközben a filmzenei elemeket a színpadi mozgalmasság, a háborút pedig a szereplők egymás közti és belső konfliktusai is érzékeltetik. Felidézték, Bieito olyan, az európai színházi életben magasan jegyzett művészekkel dolgozott együtt, mint Rebecca Ringst díszlettervező, Ingo Krügler jelmeztervező, Sarah Derendinger videóművész és független filmes, valamint a drámaíróként is tevékeny Beate Breidenbach dramaturg.

Az Opera zenekarát és énekkarát Alan Buribajev, az asztanai operaház vezető karmestere fogja dirigálni. A művész kiemelte, megtiszteltetés számára a Magyar Állami Operaház gyönyörű épületében dolgozni. Elmondása szerint Prokofjev nem a teljes művet, csak a könyv legfontosabb részeit ültette át zenébe, mivel azt feltételezte, hogy a közönség nagyjából tisztában van Tolsztoj regényével. A fontos motívumokat, mint a szerelem, a bátorság, zenei témákkal kötötte össze, ezek teremtik meg a teljes mű egységét.

Ókovács Szilveszter főigazgató emlékeztetett arra, hogy sem az orosz, sem a szovjet, sem a környező rokon népek zenéje nem volt méltóképpen képviselve az elmúlt században a magyar operajátszásban. A főigazgató reményét fejezte ki, hogy a mával sajnálatos módon rezonáló Háború és béke mélyen megérinti az embereket.

A sajtótájékoztatón egyebek között elhangzott, hogy a Háború és béke monumentalitását a négyórás játékidőn túl a rendkívüli létszámú előadói apparátus is különlegessé teszi: Prokofjev összesen 72 szólista szerepet írt operájába. Az Operaház és a Genfi Nagyszínház koprodukciójában 28 énekes összesen 45 szerepet formál meg. A főbb szerepeket Szegedi Csaba (Andrej Bolkonszkij), Brassói-Jőrös Andrea (Natasa Rosztova) és Brickner Szabolcs (Pierre Bezuhov), valamint Fried Péter/Rácz István (Kutuzov marsall), Haja Zsolt (Napóleon), Nyári Zoltán (Kuragin), Gál Erika (Hélene), Heiter Melinda (Szonja), Kovács István (Ilja Rosztov) és Balczó Péter (Platon Karatajev) alakítják.

Mint elhangzott, számos zeneszerzői stílus és műfaj is érződik a darabban: Csajkovszkijtól Muszorgszkijig, a keringőtől a népzenén és a filmzenén át egészen a katonai indulókig.

A közleményben felidézik, Lev Tolsztoj monumentális regényének operai feldolgozása már 1938-ban foglalkoztatta Szergej Prokofjevet. A darab megkomponálásához az 1941-es német támadás adott lendületet; az opera első változatának zongorakivonata már 1942 nyarán elkészült, az eredetileg kétestésre tervezett darab első felét a leningrádi Kis Színház (ma szentpétervári Mihajlovszkij Színház) 1946-ban be is mutatta. A sztálini kultúrpolitika miatt Prokofjev egészen 1953-as haláláig dolgozott fő művén, amit teljes terjedelmében végül 1959-ben tűzött először műsorára a moszkvai Bolsoj Színház.