Patrick Buchanan konzervatív politikai kommentátor szerint az Egyesült Államok túl nagy kockázatot vállal az atomfegyverekkel rendelkező Oroszország határain fekvő kis országok katonai védelmének és NATO-tagságának ígéretével, amivel háborút kockáztatna Moszkvával olyan államokért, amelyek védelmét szerinte soha senki nem tekintette alapvető amerikai nemzeti érdeknek.
A „Hol ér véget a NATO bővítése?” című elemzése bevezetőjében Buchanan – aki többször indult az elnökjelölti posztért a Republikánus Párt (1992, 1996) és a Reform Párt (2000) színeiben és Ronald Reagan elnök kommunikációs igazgatója is volt – kifejti, hogy a Szovjetunió 1991-es felbomlásával először csak a 14 korábbi szovjet tagköztársaság vált függetlenné. Ezt követően Transznyisztria elszakadt Moldovától, Dél-Oszétia és Abházia az akkori Grúziától , Csecsenföld pedig Oroszországtól, amelyet Moszkva csak két véres háborút követően tudott ismét uralma alá hajtani. Buchanan megfogalmazása szerint a Krím-félszigetet és a Donyec-medencét „levágták, amputálták” Ukrajna területéről.
A cikk szerint a három fenti országban (Ukrajna, Moldova és Grúzia) az a közös, hogy mindhárman NATO-tagságra törekszenek, amelyet követően számíthatnának a szövetség 5. cikkelye szerinti kollektív védelemre, s amely alapján az Egyesült Államok is köteles lenne háborút folytatni Oroszország ellen, hogy helyreállítsa a fenti országok szuverenitását és területi épségét, ha Moszkva megtámadná őket.
Buchanan emlékeztet rá, hogy 1991 óta 14 ország vált a NATO tagjává, és kapta meg az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete és az Egyesült Államok védelmi garanciáját. Ez szerinte bizonyos értelemben nagyobb kockázattal jár Washington számára, mint a NATO eredeti, 1949-es megalapítása, amikor még csak 10 nyugat-európai országot kellett megvédenie Amerikának. Ez a szám ma 29, és a katonai szövetség határa Kelet-Európa széléig terjed – jegyzi meg. Hozzáfűzi, hogy a fenti három országon kívül Svédország és Finnország is fontolgatja, hogy felhagy a hagyományos semlegességi politikájával a NATO-tagság kérdésében, és immár Bosznia-Hercegovina is NATO-tagjelölt ország.
A szerző felidézi, hogy a hidegháború végén Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár állítólag azt mondta James Baker akkori amerikai külügyminiszternek, hogy Oroszország csakis akkor hajlandó elfogadni Kelet- és Nyugat-Németország egyesítését, ha az Egyesült Államok garantálja, hogy a NATO-bővítés nem terjeszkedik keletebbre. „Egy arasznyival sem” – válaszolta állítólag James Baker Mihail Gorbacsovnak.
A konzervatív szerző szerint érthető, hogy a szerinte nacionalista Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy érzi, országát körülzárják és fenyegetik, hiszen az eredetileg a Szovjetunió feltartóztatására létrehozott katonai szövetség az elmúlt 30 évben 14 taggal bővült, amelyek közül a legtöbb korábban a Szovjetunió „csatlósa” vagy tagköztársasága volt.
[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_4″ include_post=”28889″]
A szerző idézi a The New York Times című balliberális napilap napokban megjelentetett szerkesztőségi cikkét is, amely szerint „Putyin elnök aggodalmait nem lehet teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. Ha Ukrajna NATO-taggá válna, a katonai szövetségnek 1920 kilométeres közös szárazföldi határa lenne Oroszországgal, amelyet egyetlen nagyhatalom sem engedhetne meg magának, akármilyen hangosan állítja is az atlanti szövetség, hogy kizárólag védelmi céljai vannak”.
Buchanan végezetül idézi Antony Blinken amerikai külügyminisztert, aki a múlt pénteken kijelentette, hogy „a NATO sosem ígérte meg, hogy nem vesz fel új tagokat: nem is ígérhette volna, és soha nem is ígérne ilyet”. A szerző szerint azonban ez képtelenség, hiszen az Egyesült Államoknak nincs olyan kötelezettsége, hogy minden országot, amelyik kéri, fel kell venni a NATO-ba.
[jnews_hero_13 hero_style=”jeg_hero_style_4″ include_post=”28847″]
Patrick Buchanan úgy véli: Washington bármilyen ok miatt megvétózhatja a NATO további bővítését, és egy Oroszországgal vívott háború elkerülése pont ilyen ok lehetne.
