Megengedhetetlennek nevezte az önálló ukrán ortodox egyház létrehozását Kirill orosz pátriárka egy moszkvai templomszentelésen.
Az orosz egyházfő az önálló ukrán egyház híveit „gonoszsággal telített” embereknek nevezte, akik szerinte készek erőszakkal elérni a céljukat „és mások életét elpusztítani”. Kifejezte reményét, hogy „az ortodox egyház nem inog meg, és semmilyen szakadárság, semmilyen szakadár egyesülések, a világi hatalom semmilyen részvétele, semmilyen gonosz és harcias retorika nem lesz képes elszakítani a hívőket az isteni fényességben való élettől”.
Kirill pátriárka azzal kapcsolatban szólalt meg, hogy Kijevben a tervek szerint jövő szombaton tartják meg az úgynevezett „egyesítő szinódust”, amelynek célja egy Moszkvától független, új ortodox egyház megalapítása Ukrajnában. Az ukrán vezetés az ország „egységes” egyházának megteremtését áprilisban kezdeményezte, amikor Petro Porosenko ukrán elnök I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkához fordult azzal a kéréssel, hogy bocsásson ki bullát az ukrán egyház autokefáliájáról (önállóságáról).
Ukrajnában három ortodox egyházi szervezet működik. A legtöbb temploma, gyülekezete és – Oroszországban idézett források szerint – hívője a moszkvai patriarkátus alá tartozó, de autonómiával rendelkező Ukrán Ortodox Egyháznak van, amelynek élén Onufrij metropolita áll. Az önállósodást sohasem kezdeményező egyház főpapjai visszaküldték Bartolomaiosznak az „egyesítő” szinódusra való meghívást.
Az orosz ortodox egyház volt kijevi metropolitája, a követői által pátriárkává választott Filaret vezetésével 1992-ben újabb egyház jött létre, amely az orosz politikai nyelvezetben „a kijevi partiarkátus Ukrán Ortodox Egyháza” elnevezést kapta. A harmadik és egyben legkisebb az úgynevezett Autokefál Ukrán Ortodox Egyház, amely 1921-ben alakult meg. A moszkvai patriarkátus, amely Ukrajnát három évszázada saját kánoni területének tekinti, a két utóbbi egyházat nem ismeri el. Orosz szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy a Moszkva által szakadárnak tekintett két egyház – amelyre a jelek szerint az „egységes” egyház támaszkodni fog – a közelmúltig egymást sem ismerte el.
Moszkvában felfigyeltek arra, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) a múlt héten házkutatást tartott több, a moszkvai patriarkátushoz igazodó ukrán ortodox egyházi vezetőnél. Orosz kommentárok emellett arra hívták fel a figyelmet, hogy a november 25-i orosz-ukrán fekete-tengeri incidens nyomán Porosenko Ukrajnának azoknak a megyéiben vezetett be hadiállapotot, amelyeknek lakossága többségében oroszajkú és a Moszkvához hű egyház követője.
Az Orosz Ortodox Egyház az ukrajnai ortodox egyház státusáról folytatott jogvita nyomán október közepén megszakította kapcsolatait a konstantinápolyi patriarkátussal, amely de facto elismerte az ukrán ortodox egyház autokefáliáját. Konstantinápoly egyebek között érvénytelennek minősítette azt az átkot, amelyet a moszkvai patriarkátus mondott ki az általa szakadárnak tekintett két ukrán egyház vezetőjére, és bejelentette szándékát, hogy a kijevi főegyházterületet több mint 300 év után visszatérítse saját joghatósága alá.
Moszkva és több más ortodox egyház szerint Konstantinápolynak ehhez nem volt joga. Az orosz ortodox egyház az Isztambulban meghozott múlt heti döntést a kereszténység ezer év utáni legnagyobb egyházszakadásának tekinti.
Ilarion volokolamszki metropolita, a moszkvai patriarkátus egyházközi külügyeinek irányítója szeptember 16-án leszögezte, hogy az orosz ortodox egyház nem ismeri el a konstantinápolyi pátriárka joghatóságának felsőbbségét. Hangot adott meggyőződésének, hogy Bartolomaiosz nem avatkozhat be az egyes ortodox egyházak belügyeibe, legfeljebb ezen egyházak felkérésére koordinálhatja egyes közös ügyeiket.
Moszkvai félelmek szerint újabb erőszakhoz és a vagyonmegosztás körüli bonyodalmakhoz, templomfoglalásokhoz vezet az önállóság megadása egy „szakadár” ukrán egyháznak. Az orosz egyház részéről aggodalmat váltott ki Porosenkónak az a kijelentése, hogy a moszkvai patriarkátus alá tartozó egyházat Ukrajnai Orosz Egyházzá fogják átkeresztelni, ami megítélése szerint azt létében fenyegeti.
A 300 milliósra becsült világortodoxia 15 autokefál („saját fejű”, önálló) részegyházra oszlik, négy ősi patriarkátus és önálló nemzeti egyházak alkotják. Pápája, központosított egyházszervezete nincs. A Törökország és Görögország területén jelenleg már csak néhány ezer hívőt összefogó, de másfél milliónyira becsült tengerentúli követőre is támaszkodó konstantinápolyi (Isztambulban
székelő) patriarkátus történelmileg tiszteletbeli elsőséget élvez a többi ortodox egyház között, vezetője az ortodox klérus szemében „első az egyenlők között”, ám fennhatóságát a világ legnépesebb, mintegy 150 milliósra becsült lélekszámú ortodox egyházát irányító Moszkva nem ismeri el.
Az orosz ortodox egyház azzal vádolta meg az 1991-ben pátriárkává választott Bartolomaioszt, hogy igyekszik „ortodox pápaként” pozícionálni magát. A moszkvai patriarkátus azt is sérelmezi, hogy Konstantinápoly a bolsevik forradalom után nyilvánította magát a tengerentúli egyházterületek vezetőjévé, és az elmúlt évtizedekben a posztszovjet térség több régiójában is megerősítette önhatalmúlag a befolyását.
