Németország azt követeli Oroszországtól, hogy garantálja Ukrajna területi integritását, de ilyen megállapodást korábban már aláírtak, csak Berlin és Párizs „megölte” – mondta hétfőn Szergej Lavrov orosz külügyminiszter.
„Amikor [Olaf Scholz német kancellár] azt követeli, hogy Oroszországot kényszerítsék egy olyan megállapodás aláírására, amely Ukrajnának területi integritási és szuverenitási garanciákat biztosít, minden próbálkozása hiábavaló. Már volt egy ilyen megállapodás – a minszki megállapodások -, amelyet Berlin és Párizs megölt. Pajzsot nyújtottak Kijevnek, amely nyíltan megtagadta a teljesítést” – írta az Izvesztyija című orosz lapnak írt véleménycikkében.
Oroszország, Németország és Franciaország közvetítette a 2015-ös minszki megállapodásokat Ukrajna és a Donbassz között, amelyek célja az ellenségeskedések beszüntetése volt. Lavrov szerint azonban Berlin és Párizs nem biztosította, hogy Kijev betartsa azt.
Az orosz külügyminiszter megjegyezte, hogy Petro Porosenko volt ukrán elnök elismerte, hogy a minszki megállapodások semmit sem jelentettek Kijev számára, és Ukrajna csak arra használta őket, hogy időt nyerjen.
„A mi feladatunk az volt, hogy elhárítsuk a fenyegetést… hogy időt nyerjünk a gazdasági növekedés helyreállítására és erős fegyveres erők létrehozására. Ezt a feladatot teljesítettük. A minszki megállapodások teljesítették küldetésüket” – mondta Porosenko júniusban.
Lavrov azt is megemlítette, hogy 2019 decemberében Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek a Párizsban tartott, úgynevezett normandiai formátumú csúcstalálkozón volt lehetősége a minszki megállapodások teljesítésére. Az orosz, német és francia vezetőkkel folytatott tárgyalások után Zelenszkij ígéretet tett arra, hogy megoldja a Donbassz különleges státusával kapcsolatos kérdéseket.
„Természetesen nem tett semmit, Berlin és Párizs pedig ismét pajzsot nyújtott neki” – jegyezte meg.
A minszki megállapodások egy sor intézkedést tartalmaztak, amelyek célja az ellenségeskedések megfékezése a Donbasszban és a hadviselő felek megbékítése volt. Az első lépések a tűzszünet és a nehézfegyverek EBESZ által felügyelt kivonása volt a frontvonalról, amelyeket bizonyos mértékig teljesítettek is.
Kijevnek ezután általános amnesztiát kellett volna adnia a felkelőknek, valamint széles körű autonómiát a donyecki és a luganszki régiónak. Az ukrán csapatoknak kellett volna átvenniük az ellenőrzést a felkelők kezén lévő területek felett, miután Kijev képviseletet biztosított számukra, és egyébként visszaintegrálni őket Ukrajna részeként.
Ajánló
Porosenko kormánya megtagadta a megállapodás ezen részeinek végrehajtását, arra hivatkozva, hogy csak akkor folytathatja, ha teljes mértékben biztosítja a szakadár köztársaságok és Oroszország közötti határt. Ehelyett támogatta a Donbassz régiók gazdasági blokádját, amelyet az ukrán nacionalista erők kezdeményeztek.
Zelenszkij elnöksége kezdetben lendületet adott a békefolyamatnak, de a jobboldali radikálisok tüntetéssorozata után megakadt, akik az új ukrán elnök leváltásával fenyegették meg, ha megpróbálja teljesíteni kampányígéreteit.
Az, hogy Kijev nem hajtotta végre az útitervet, valamint a felkelőkkel folytatott folyamatos ellenségeskedés volt az egyik legfőbb ok, amelyre Oroszország hivatkozott, amikor február végén megtámadta Ukrajnát. Napokkal az offenzíva megindítása előtt Moszkva szuverén államként ismerte el a szakadár ukrán köztársaságokat, biztonsági garanciákat ajánlott fel nekik, és követelte, hogy Kijev vonja vissza csapatait. Zelenszkij nem volt hajlandó engedelmeskedni.
