Hosszan tartó betegség után, életének 92. évében kedden elhunyt Mihail Gorbacsov, a két világrendszer közötti hidegháború vérontás nélküli lezárásához döntő mértékben hozzájáruló reformer politikus, a Szovjetunió első és utolsó elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkára.
Halálhírét az orosz hírügynökségek a moszkvai Központi Klinikai Kórházra hivatkozva közölték. A volt államfőt a sajtóértesülések szerint várhatóan a felesége, Raisza mellé fogják eltemetni a moszkvai Novogyevicsje-temetőben. A kérdésben a család dönt majd.
Jóllehet hazájában az emberek többsége a Szovjetunió összeomlásával és az azt követő káosszal kapcsolja össze nevét, életútja és tettei alapján a világ más részein megbecsült, történelmi jelentőségű személyiségként ismerik el.
Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly májusban, Gorbacsovhoz a 90. születésnapján intézett üzenetében lakonikusan azt üzente a politikusnak, hogy „joggal tekintik azon ragyogó és rendhagyó személyiségek, a korunk kiemelkedő államférfijai alkotta csillagkép részének, akik jelentős hatást gyakoroltak a hazai és a világtörténelem menetére”. Emellett méltatta a társadalmi és felvilágosító, valamint a nemzetközi humanitárius projektekben vállalt tevékenységét.
Mihail Gorbacsov 1985 és 1991 között volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, és 1988 és 1991 között, háromféle titulussal, az ország államfője is. Az ő nevéhez kötődik a peresztrojka (átépítés) és a glasznoszty (nyilvánosság) jelszavával meghirdetett reformpolitika, az alkoholkorlátozás és a szovjet csapatok afganisztáni csapatkivonása. Kulcsszerepe volt a hidegháború lezárásában, a német újraegyesülésben, a Varsói Szerződés katonai blokk feloszlatásában, a fegyverkorlátozásban és a Szovjetunió széthullásában is.
Gorbacsov 1990-ban megkapta a Nobel-békedíjat. 1993-ban részese volt a Novaja Gazeta című lap megalapításának és ő birtokolja a lap részvényeinek 10 százalékát.
Maga az ünnepelt több nyilatkozatot adott a kerek évforduló alkalmából, amelyekben egyebek között közvetlen találkozót sürgetett Putyin és Joe Biden amerikai elnök között, azt hangoztatta, hogy a peresztrojka elvezetett a szabadsághoz és a totalitárius rendszer lebontásához, a glasznosztyot pedig reformok erőfeltétének és mozgatórugójának nevezte.
A szovjet elnöki tisztéről való lemondásának 30. évfordulóján a RIA Novosztyi hírügynökségnek, már az Oroszország és a Nyugat között megnövekedett feszültség légkörében azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy arrogánsan, öntelt és képmutató módon viselkedett a hidegháború lezárását követően.
„Hogyan lehet egyenrangú kapcsolatokat kiépíteni, ha az Egyesült Államok és a Nyugat helyzetbe került?” – vetette fel a szónoki kérdést a veterán politikus.
„A hidegháború győztesének nyilvánították magukat”, és győztesként a Nyugat úgy döntött, hogy egy „új birodalmat” épít fel. Gorbacsov szerint ez vezetett a NATO bővítéséhez.
A VCIOM állami közvélemény-kutató intézet tavaly, a politikus jubileumi születésnapja alkalmából közölt felmérése szerint az oroszok 51 százaléka gondolta úgy, hogy Gorbacsov tevékenysége több kárt okozott az országnak, mint amennyi hasznot hozott. Ez azt jelenti, hogy öt év alatt azoknak az aránya, aki negatívan ítélte meg a volt pártfőtitkár-elnök tevékenységét, 10 százalékponttal csökkent. 32 százalék szerint egyformán hozott jót és rosszat is, 46 százalék szerint a volt vezető valószínűleg egy szűk csoport érdekei szerint cselekedett, és csak 7 százalék gondolta azt, hogy a társadalom egészének érdekeit tartotta szem előtt. 13 százalék szerint a többség érdekében cselekedett. A válaszadók 70 százaléka szerint Gorbacsov alatt rossz irányba haladt az ország, 51 százalék szerint súlyos taktikai hibákat követett el, amelyek megrázkódtatásokhoz és problémákhoz vezettek. A megkérdezettek 22 százaléka úgy vélekedett, hogy az ünnepelt egy bűnöző, aki szándékosan törekedett az ország lerombolására.
Sztyepan Lvov, a VCIOM stratégiai fejlesztési igazgatója szerint az oroszok véleménye a generációváltás ellenére sem változott meg Gorbacsov történelmi szerepével kapcsolatban.
„Az ő neve még sokáig össze fog kapcsolódni a széthullás tragédiájával – nem annyira a kommunista hataloméval, mint inkább a társadalmi alapokéval, az államéval, a világpolitikai szerepével, a szovjet társadaloméval és a jólétével” – nyilatkozott a szakértő.
„Rendkívül kevés az olyan érv, amely alapján az oroszok meg tudnának békülni azzal a történelmi szükségszerűséggel, amelyben Gorbacsov kénytelen volt tevékenykedni, és objektívebbé tudnák tenni az értékítéletüket, és várhatóan aligha fog ilyen felbukkanni a belátható jövőben. Az érzelmek elmúlnak, de a Gorbacsov felmentéséhez szükséges racionális motívumok nem állnak össze” – tette hozzá Lvov.
