65 évvel ezelőtt, a második világháború során a szovjet csapatok február 13-án szabadították fel Budapestet a náciktól. Ugyanezen a napon a Szovjetunió szövetségesei – Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – Drezdát terror-bombázták anélkül, hogy ezt egyeztették volna a szovjet féllel. Az Országos Stratégiai Kutatások Intézetének igazgatója – Leonyid Resetnyikov – arról nyilatkozott, hogy a mai kutatók miként látják ezeket az eseményeket. Resetnyikov elmondta, hogy Budapest felszabadítása a második világháború befejező szakaszának egyik legfontosabb akciója volt.
Budapest bevétele, az ellenfél 190 ezres csoportosulásának megsemmisítése nagy véráldozatokat követelő csatában biztosította a Vörös Hadsereg számára az Ausztria és Németország felé való előrenyomulást. Ugyanezen a napon azonban az amerikai-brit szövetséges légierő tulajdonképpen megsemmisítette a német Drezdát, amelyik egyáltalán nem volt stratégiai célpont, az amerikai-angol terrorbombázás csaknem 300.000 német ártatlan polgári áldozatot követelt. Ennek ellenére a várost légibombázás során lényegében romba döntötték.
Napjainkban a nyugaton, Kelet-Európában, Magyarországon, sőt, gyakran Oroszországban is írják olykor, hogy a szovjet csapatok felszabadították ugyan Kelet-Európát a hitleristáktól és azok kiszolgálóitól, de közben a kommunizmus rabigáját hozták magukkal. Azok, akik ezt állítják, természetesen, nem az igazat mondják, mert a Szovjetunió Kelet-Európa felszabadítása során mindenekelőtt a náci Németország megsemmisítésének feladatát oldotta meg. Kelet-Európa felszabadítása során a szovjet vezetőség nem a kommunizmus modelljének másolását tűzte ki céljául, hanem azt javasolta a felszabadított országoknak, hogy népi-demokratikus államokat hozzanak létre, olyan polgári, paraszti pártok bevonásával, amelyek nem szolgálták ki a nácikat… Churchill fultoni beszéde után azonban 1946-ban világossá vált, hogy a nyugat nem kívánja elfogadni azt a tényt, hogy számos ország a Szovjetunió befolyása alá került és a nemzetközi politikában megkezdődött a „bekeményítés”.
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
