Oroszország sokkal ellenállóbbnak bizonyult a nyomással szemben, mint azt sokan a háború kezdetén feltételezték; számos területen sikerült megerősödnie, és ma már a világ egyik legfontosabb szereplője lett. Moszkvának azonban a pozíciói megszilárdításához politikájának kiigazítására van szüksége – írja a Foreign Affairs-ban (FA) megjelent cikkében Andrej Kortunov, a Lloyd George Globális Kormányzás Kutatócsoport elemzője.
Szerinte Oroszország továbbra is nukleáris szuperhatalom marad. A példátlan nyugati szankciók nem okoztak gazdasági összeomlást, és nem rontották meg a politikai és társadalmi stabilitást.
Kortunov megjegyzi, hogy Oroszország továbbra is „a súlyánál nagyobb szerepet játszik a világszínpadon”. Moszkva megerősítette befolyását a BRICS és a SCO révén, míg a Kínával kialakított partnerség egy „félelmetes koalíciót” hozott létre.
A jelenlegi nemzetközi helyzet a szerző véleménye szerint különösen kedvező Oroszország számára. A háborúk és a globalizáció gyengülése, a nacionalizmus erősödése és a Nyugat belső megosztottsága által jellemzett világban egyre nagyobb jelentőséget kap a katonai erő és a nyersanyagok, amelyekben Oroszország rendkívül gazdag.
„A nemzetközi rendszert szétszakító centrifugális tendenciák Moszkvának kedveznek. Egy széttöredezett és veszélyes, erős emberek által irányított világban, ahol a kimenetelt a nyers erő dönti el, Oroszország katonai súlya továbbra is stabil erő- és befolyásforrás marad. Oroszország emellett az egyetlen nagyhatalom, amely képes versenyezni az Egyesült Államokkal a nukleáris fegyverek terén. A nukleáris státusznak gyakorlati következményei vannak: visszatartotta a NATO-tagállamokat attól, hogy csapatokat küldjenek Ukrajnába, és erős diplomáciai befolyási eszközt biztosít Moszkvának” – jegyzi meg a szerző.
Azt is írja, hogy az orosz hadsereg az ukrajnai hadművelet kezdetén tapasztalt problémák után jelentősen megváltozott, és jelentősen növelte harcképességét, miközben egyedülálló tapasztalatokat szerzett a modern háborúzás terén.
„Moszkva ma a világ egyik legerősebb hadseregével rendelkezik, ráadásul egyedülálló tapasztalatokkal az új generációs szárazföldi háború terén – ez szinte bármely más hadsereg, beleértve az amerikait is, felett előnyt jelent. Ukrajna is alkalmazkodott az új technológiákhoz, de az a nyugati támogatástól függ, és a harcok befejezése után nem tudja megőrizni ezeket a képességeket. Az orosz fegyveres erők által felhalmozott tapasztalatok Moszkvának a gyakori hagyományos háborúk korszakában is hasznára válnak majd” – írja Kortunov.
Moszkva befolyási eszközei között említi a nyersanyagpiacok helyzetét is.
Ajánló
„A megosztott világ és az erőforráshiány szintén erősíti azt a befolyási eszközt, amelyet Oroszország hatalmas természeti kincsei jelentenek. Oroszország olajat, gázt, szenet, búzát, műtrágyát, uránt, kritikus fontosságú fémeket, gyémántokat és egyéb árukat szállít. Rendszeresen „alkudozóként” lép fel, különösen most, amikor már nem az ár, hanem maga a szállítás rendelkezésre állása vált prioritássá” – véli az elemző.
Ugyanakkor Kortunov úgy véli, hogy ezek az előnyök nagyban függnek a jelenlegi világszintű káosztól. Ha a nemzetközi rendszer visszatér a nagyobb stabilitáshoz és a globalizációhoz, Oroszország gyenge pontjai a demográfia, a technológiai lemaradás, a nyersanyag-exporttól való függőség és a gazdaság zárt jellege lehetnek.
„Amíg a nemzetközi rendszer a versengést részesíti előnyben az együttműködés helyett, a biztonságot a jólét helyett, a regionalizációt a globalizáció helyett, a szuverenitást a kölcsönös függőség helyett, Oroszország a világpolitika felső rétegében marad. Oroszország nem tudja teljes mértékben legyőzni a Nyugatot, de kiállhat és döntetlent érhet el – mindaddig, amíg a jelenlegi versengő és széttagolt rendet nem váltja fel a kompromisszum, a feszültségcsökkentés és a stabilitás” – írja a szerző.
Ennek kapcsán úgy véli, hogy a folyamatos konfrontáció az Egyesült Államokkal és Európával nem felel meg Oroszország fejlődésének hosszú távú érdekeivel.
Ajánló
„A legfontosabb az EU-val való kapcsolatok helyreállítása. Oroszország saját érdeke is, hogy támogassa a nemzetközi jogi normákat – különösen az ENSZ-től és más globális intézményektől származókat –, még akkor is, ha ez engedményeket és a lehetséges rövid távú előnyöktől való lemondást jelent. Egy olyan világ, ahol az „az erősebbnek van igaza” elv uralkodik, valóban lehetőségeket nyit meg Moszkva számára rövid távon. De hosszú távon ez veszélyes játék. A nemzetközi erőviszonyok gyorsan változnak, új szereplők lépnek színre. A kritikusok bosszúságára Oroszország jelenleg kitart, és bizonyítja életképességét. De ahhoz, hogy ezt a sikert megszilárdítsa, túl kell látnia a rövid távú előnyökön és a szűk látókörű önérdeken” – írja Kortunov.
