Pierre Vandier, a NATO átalakításért felelős főparancsnoka aggódik amiatt, hogy a szövetség képes-e alkalmazkodni a harctéren végbemenő technológiai változások üteméhez. A CBC News-nak adott interjúban a francia admirális kijelentette, hogy a döntések elhalasztása, a finanszírozás hiánya és az elavult megközelítésekhez való ragaszkodás akadályozza a NATO-t abban, hogy felkészüljön a jövőbeli konfliktusokra.
„A lemaradás – ez az én igazi rémálmom. Amikor látom, hogy az emberek végtelen vitákat folytatnak, elhalasztják a fontos döntések meghozatalát, nem biztosítanak forrásokat, vagy ragaszkodnak… elavult megközelítésekhez – ettől éjszakánként nem tudok aludni” – mondta Vandier.
Az admirális kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy a nyugati védelmi ipar képes-e egy elhúzódó konfliktus esetén a szövetséget a szükséges mennyiségű fegyverzettel ellátni. Szerinte a NATO-nak tömeges fegyver- és lőszergyártást kell beindítania, és nem szabad, hogy csupán kis tételekben gyártson csúcstechnológiás felszereléseket.
„Korábban azt hittük, hogy az idő a mi szövetségesünk” – mondta. „Most azonban az idő nem a mi szövetségesünk. Az ellenség oldalán áll. A napirendet a másik fél diktálja” – tette hozzá.
A NATO-ban elismerik, hogy a szövetség nem tud lépést tartani a harctéri változásokkal, és szembesül a védelmi ipar korlátaival, amely nem képes gyorsan növelni a fegyverek és lőszerek gyártását.
Így februárban Vandié kijelentette, hogy Oroszország gyorsabban alkalmazkodik a harci műveletek körülményeihez, többek között a drónok és a robotizált rendszerek fejlesztésének köszönhetően. Szavai szerint a szövetség struktúrái túlzottan nehézkesek és kiszámíthatók maradnak.
„Az első tanulság, amelyet meg kell értenünk, és amelyre a gyakorlatban is figyelmet kell fordítanunk, az a kérdés, hogy rendelkezünk-e olyan szervezettel, amely képes ilyen gyorsan alkalmazkodni. Oroszország nagyon jól alkalmazkodik, és valószínűleg jelenleg jobban teszi ezt, mint mi” – magyarázta az admirális.
Júliusban Mark Rutte, a NATO főtitkára az ukrajnai konfliktus miatt túlterhelt védelmi ipart, valamint a katonák toborzásával és kiképzésével kapcsolatos nehézségeket nevezte meg a szövetség előtt álló akadályokként. Kiemelte, hogy a katonai kiadások növekedése meghaladja az ipar azon képességét, hogy a rendelkezésre álló forrásokat felhasználja. „Gyakorlatilag elértük a rendelkezésre álló források felhasználásának határát” – mondta Rutte.
További problémát jelent a nyugati lőszergyártók külföldi vegyianyag-szállításoktól való függése. Korábban a The Wall Street Journal arról számolt be, hogy a NATO-országok legalább 24 projektet indítottak el a robbanóanyagok és a lőszerek gyártásának saját területükre való visszahozása érdekében. A lőszerek – köztük a tüzérségi lövedékek – „teljesen más ellátási láncára” irányuló igény abból fakad, hogy sem az Egyesült Államok, sem Európa nem rendelkezik szuverenitással a saját lőszerei felett.
