Liz Truss brit miniszterelnök nem sokáig marad a Downing 10-ben – mondta egy magas rangú konzervatív képviselő a brit The Telegraphnak szerdán.
„Én most felhívnám a rokonokat, hogy elmondjam, órákról van szó, nem napokról” – mondta az illető Christopher Hope társszerkesztőnek.
Miután azt híresztelték, hogy Truss az alsóház előcsarnokában kirúgta Wendy Morton vezető alelnököt, és „kivezettette”, aminek hatására helyettese, Craig Whittaker tiltakozásul lemondott, a kormány szerda este hivatalos cáfolatot adott ki, kitartva amellett, hogy mindketten még mindig a posztjukon vannak. Az állítólagos összetűzést egy vitatott szavazás követte, amelyen állítólag legalább 40 konzervatív képviselő tartózkodott.
Azok között, akik távol maradtak a szavazástól – amely a pletykák szerint nem hivatalos bizalmatlansági szavazás volt Truss ellen -, többek között Boris Johnson volt miniszterelnök is, aki a YouGov keddi közvélemény-kutatásának első helyén állt abban a kérdésben, hogy a választók kit választanának Truss helyére. Ugyanezen felmérés szerint a válaszadók 55%-a szeretné, ha Truss távozna, beleértve a rá szavazók 36%-át.
Alig több mint egy hónapos hivatali idejével ő lenne minden idők legrövidebb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke.
Suella Braverman belügyminiszter szerdán szintén lemondott, miután kiderült, hogy személyes fiókjáról rossz címzettnek küldött el egy bizalmas dokumentumot. Lemondólevelében utalt arra, hogy „aggályai vannak a kormány irányvonalával kapcsolatban”, utalva ezzel arra a nyilvános fordulatra, amelyet Truss kénytelen volt végrehajtani, amikor múlt héten vitatott „mini-költségvetése” piaci káoszt okozott. Kwasi Karteng kancellárt kirúgták, és helyére Jeremy Hunt került, aki széttépte Truss radikális neoliberális gazdaságpolitikáját, és utalt arra, hogy a miniszterelnök által a kampányprogramjában ígért adócsökkentések helyett inkább adóemelésekre lehet szükség.
Több mint fél tucat képviselő követelte nyilvánosan Truss lemondását. Hétfőn azonban kijelentette, hogy a következő választásokig „maradni kíván”, megismételve ezzel elődje, Johnson tiltakozását, aki kezdetben szintén ellenszegült pártja távozásra vonatkozó felhívásainak, amíg a lemondások áradata lehetetlenné nem tette a kormányzást.
