„Akárhogyan igyekeztek is az emberek sokszázezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előtörő fűszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg olajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút – a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is.” – írta Lev Tolsztoj a huszadik század elején.
{loadposition billboard}Ez volt a Feltámadás című regényének első mondata, És ez a mondat rádöbbent minket arra, mennyire régi fogalom a környezetvédelem, és mégis mennyire megkéstünk vele. Szerencsére Tolsztoj szavai mégsem maradtak egészen visszhang nélkül: szentpétervári tudósok megépítették az első ökológiailag tiszta autót. Az akkumulátorai egy éjszaka alatt újratöltődnek, napos időben pedig akár menet közben is feltöltődhet napenergiával.
A gépkocsi sokat köszönhet a 90-es években gyártott német elektorautónak, de a töltelék, az orosz. Az autót egy három kilowattos elektromotor tartja mozgásban. A fékezési energiát is felhasználják, visszaforgatják.
Az autó egyetlen hibája a lassúsága, mivel a végsebessége 40 kilométer per óra, bár ha jobban belegondolunk, nem illik ennél gyorsabban menni lakott területen. Az ilyen autók nem szennyeznék a belváros levegőjét, és napelemeknek köszönhetően nem kell idegeskednünk a forgalmi dugóban, elég arra gondolni, hogy most is éppen „tankolunk”.
És most képzeljük el a jövőt, amikor olyan energiákat is felhasználhatunk, amelyeket eddig észre sem vettünk!
A kátyús, zötyögős utak az önfeledt öröm forrásai lehetnek a későbbiekben, hiszen amennyiben a rázkódási energiát felhasználjuk és leraktározzuk, minden egyes kátyúval pénzt takarítunk meg.
És akkor a karambolról még nem is beszéltünk!
