Új nemzetközi konfliktusok, a világban uralkodó káosz és a Nyugat kísérletei az Orosz Föderáció szétzúzására – Putyin nyilatkozatai a Valdaj Vitaklubban

A világpolitikában jelenleg minden elképzelhető és elképzelhetetlen tabu megsértésre kerül. A világnak el kell gondolkodnia azon, mit kell tennie annak érdekében, hogy elkerülje a legsúlyosabb forgatókönyveket, amelyek során az emberiség a túlélés határára sodródhat. Erre hívta fel a figyelmet Vlagyimir Putyin, az Orosz Föderáció elnöke a Valdaj Nemzetközi Vitaklub XXIII. ülésének plenáris ülésén.

Az elnök hangsúlyozta, hogy az Orosz Föderációt tudatosan kényszerítették arra, hogy fegyverrel védje meg magát. A Nyugat megpróbálta szétrombolni Oroszországot, annak ellenére, hogy az ország évek óta törekedett arra, hogy a nyugati civilizáció részévé váljon.

A nemzetközi konfliktusok folytatódása a következő évben nagyon is valószínű. Putyin ismét felszólította a Nyugatot, hogy éljünk békében, a bizalomépítésről beszélve.

A mai kihívások

A világban továbbra is vannak éles problémák, ezek „nem tűntek el”.

A nemzetközi színtéren tapasztalható aggasztó tendenciák elsősorban arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan lehet „éppen most” megőrizni a globális békét és biztonságot: „Először is arra kell gondolnunk, hogyan őrizzük meg a globális békét és biztonságot éppen most, olyan körülmények között, amikor a korábbi jogi normák nagy részét elvetették, az újak pedig még nem jelentek meg.”

A társadalom még nem fogta fel a mai valóság kihívásainak mértékét, amelyek miatt az élet megváltozik: „A már bekövetkezett és a jövőbeli változások mértéke egyszerűen hatalmas, és úgy tűnik, ezt meg is értjük. Nem véletlen, hogy jelenleg ennyi vita folyik a jövőről, gyakran a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság miatti kifejezett aggodalommal. De az emberiség, bár érzékeli a nagy változásokat, mégsem fogta fel teljes mértékben a kihívás nagyságát, amellyel szembesül.”

A nemzetközi konfliktusok folytatódása a következő évben nagyon is valószínű: „Bármelyik forgatókönyv is valósuljon meg a világban a következő évben, a nemzetközi konfliktusok folytatódása sajnos nagyon is valószínű. Különösen azért is, mert a jelenleg zajló alapvető változások és az azokból adódó lehetőségek ösztönzik és táplálják az ambíciókat, valamint a látszólag nagy nyereség érdekében való kockázatvállalási hajlandóságot.”

A világnak el kell gondolkodnia azon, mit kell tennie annak érdekében, hogy elkerülje a legsúlyosabb forgatókönyveket, amelyek során az emberiség a túlélés határára sodródhat: „A közös jövőnkért viselt felelősség egyáltalán nem absztrakt szlogen. Ez egy sor gyakorlati intézkedés, amelyek célja, hogy megakadályozzák az emberiségnek a túlélés határára sodródását, és elkerüljék a helyrehozhatatlant.”

A vezető világhatalmak ma olyan fegyverekkel rendelkeznek, amelyek képesek „minden élőlényt megsemmisíteni” vagy a bolygót katasztrofális állapotba sodorni, és nincs semmiféle garancia arra, hogy ezeket a fegyvereket soha nem fogják bevetni.

Eltávolodás a nyugati hegemóniától

A világhelyzet fokozatosan javulni fog a nyugati hegemóniától való eltávolodás mértékével: „Biztosak vagyunk abban, hogy stratégiai perspektívában, a nyugati hegemóniától való eltávolodás mértékével a világhelyzet fokozatosan javulni fog, a jobb irányba, egy stabilabb, demokratikusabb és szabadabb, többpólusú nemzetközi rend felé.”

A Nyugat tényleges befolyása a világban ma észrevehetően csökken az egyre önállóbb és magabiztosabb többség javára.

Előbb vagy utóbb a nemzetközi helyzet egyensúlyba kerül, és a korábbi hegemónnak el kell ismernie a többpólusú világ realitásait:

„Előbb vagy utóbb a nemzetközi helyzet és a rendszer egyfajta stabil egyensúlyi állapotba kerül. Természetesen ez egy összetett, sok tényezőből álló, többrétegű folyamat, amely kölcsönös kompromisszumokat, egymás felé való közeledést és a helyzet józan értékelését igényli, többek között a Nyugat részéről is. A korábbi hegemónnak elkerülhetetlenül el kell fogadnia a többpólusú világ realitásait.”

Az országoknak előbb-utóbb meg kell állapodniuk az új világrend kialakításának alapelveiről: „Keletnek és Nyugatnak, Északnak és Délnek előbb-utóbb meg kell állapodniuk az új világrend kialakításának alapelveiről, amely képes biztosítani az emberiség haladását és fejlődését a következő évtizedekben.”

A klasszikus pártrendszerek „egyre kevésbé tükrözik a gyorsan változó társadalmi szerkezetet”: „Bármely állam esetében – függetlenül attól, hogy hogyan van felépítve, és milyen kulturális-történelmi hagyományokra támaszkodik – a belső stabilitás, úgy gondolom, egyetértenek velem, mindig fontosabb minden másnál.”

A világ jelenlegi kihívásaira adott válaszok során „nem szabad a fától nem látni az erdőt”: „Sok jelenlegi kihívásra lehetetlen válaszolni anélkül, hogy figyelembe vennénk, hogyan hatnak mai cselekedeteink a jövőnkre. Ahogy egy híres orosz politikai gondolkodó mondta: „Nem szabad a fától nem látni az erdőt”.

Oroszország és Belarusz kezdeményezte a 21. századi eurázsiai többpólusúsági és sokszínűségi charta kidolgozását, a dokumentummal kapcsolatos gyakorlati munka már megkezdődött.

Az ukrajnai konfliktus

Az Ukrajnával kapcsolatos igazság az, hogy nem az Orosz Föderáció kezdett háborút, hanem Oroszországgal szemben kezdtek háborút:

„Természetesen tudom, hogy a szakértői közösség egy részében felmerül a kérdés: Oroszország a békéről beszél, de maga kezdte a háborút. Nos, erről már sokszor nyilatkoztam, de egy ilyen közgyűlésen mégis elmondom még egyszer: hol van az igazság? Az igazság pedig az, hogy nem mi akartuk, és nem mi kezdtük a háborút, hanem velünk szemben kezdtek háborúzni.”

Oroszországot szándékosan olyan helyzetbe hozták, amelyben kénytelen volt fegyverrel védekezni és válaszolni az agresszióra: „Biztos vagyok benne, hogy Oroszországot szándékosan hozták olyan helyzetbe, amelyben egyszerűen kénytelen volt fegyverrel védekezni erre a nyilvánvaló agresszióra válaszul; szándékosan sodortak minket erre a határra.”

A Nyugatnak nem kellett volna a ruszofóbiát, az orosz emberek elnyomását és meggyilkolását állami ideológiává tenni Ukrajnában: „Nem szabad az oroszgyűlöletet, az orosz emberek elnyomását és meggyilkolását, Oroszország megsemmisítését állami ideológiává tenni, és célul kitűzni Oroszország stratégiai legyőzését.”

Világpolitika

A világpolitikában jelenleg „minden elképzelhető és elképzelhetetlen tabut megsértenek”.

Az erkölcsi és morális korlátok, valamint a jó ízlés szabályai fontosak a nemzetközi kapcsolatokban, mert lehetőséget teremtenek a párbeszédre: „Az erkölcsi és morális korlátok, valamint a jó ízlés szabályai mégis fontosak, mert azok tiszteletben tartása lehetőséget teremt legalább valamilyen párbeszédre. Ezzel szemben a kötelezettségek szisztematikus be nem tartása, a csalás, a kommunikáció komédiává alakítása, minden tartalmas beszélgetés propagandává változtatása, a tényekkel való nyílt gúnyolódás és azok kiforgatása a pillanatnyi haszon érdekében megsemmisíti a nemzetközi létezés alapját.”

A nemzetközi kapcsolatok pontosságot, a törvény betűjének és szellemének tiszteletben tartását igénylik: „Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy egy olyan összetett kérdés, mint a nemzetközi kapcsolatok, végső soron pontosságot igényel, nemcsak a elfogadott törvények, hanem – ahogy a jogászok mondják – a szokásjog betartását is, vagyis nemcsak a törvény betűjét, hanem szellemét is, a kialakult és általánosan elismert gyakorlatot.”

„A »ha van erő, nincs szükség észre« elv néha irányadónak tűnik egyes nemzetközi szereplők számára, akik biztosak saját katonai-politikai, gazdasági és – ahogyan ők gondolják – erkölcsi kivételességükben. A történelemből nagyon jól tudjuk, hogy ez soha nem vezet jóra.”

A bizalomépítés „bonyolult, törékeny folyamat, amelyet nagyon nehéz kialakítani, és nagyon könnyű tönkretenni”.
Előbb vagy utóbb a nemzetközi helyzet valamilyen stabil egyensúlyba kerül, de ez egy bonyolult és sok tényezőtől függő folyamat, nem fog gyorsan megtörténni: „Ez természetesen nem fog gyorsan megtörténni. Rendkívül instabil, változékony világban kell majd élnünk. Az új rendszer felé vezető út tele lesz váratlan fordulatokkal és eseményekkel, amelyek sajnos gyakran kellemetlenek, sőt veszélyesek is lehetnek.”

„Ha élni akarunk – és mindenki élni akar –, akkor, ahogyan azt már egyszer egy nyilvános beszédemben is elmondtam: »Éljünk békében, és keressük meg együtt a módját, hogyan tehetjük ezt meg.«”

ENSZ

Az ENSZ ma bizonyos mértékű kritikát kap, amely nem mindig teljesen objektív, de sok tekintetben igaz és megalapozott, mivel ezt a világszervezetet ma messze kevésbé kollegiálisan és demokratikusan irányítják, mint ahogyan azt eredetileg elképzelték:

„Természetesen ez a kritika messze nem mindig objektív, de vannak megalapozott észrevételek is. Részben azzal függnek össze, hogy az ENSZ – bár a legreprezentatívabb világszervezet – a gyakorlatban sokkal kevésbé kollegiálisan és demokratikusan működik, mint ahogyan azt eredetileg elképzelték.”

A nyugati kisebbséghez tartozó országok továbbra is arra törekszenek, hogy magukhoz ragadják az irányítási funkciókat, például az ENSZ-ben, ezzel egyre nagyobb egyensúlytalanságot teremtve:

„Ez a csoport, amely nyilvánvalóan világszintű kisebbséget képvisel, igyekszik magához ragadni az irányítási funkciókat.”

Oroszország támogatja az ENSZ igazságos reformjának gondolatát, de ez jelenleg belső konszenzus nélkül lehetetlen: „Oroszország korábban is [támogatta], és most is támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetének igazságos reformjának gondolatát. De ez a reform belső konszenzus nélkül nem lehetséges, amely jelenleg nehezen elérhető.”
Az ENSZ struktúrájának tükröznie kell a világ teljes sokszínűségét, és az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országoknak sokkal jelentősebb szerepet kell játszaniuk benne: „Következetesen kiállunk amellett, hogy az ENSZ szerkezete tükrözze a világ sokszínűségét, és hogy Ázsia, Afrika, Latin-Amerika és a Közel-Kelet országai sokkal jelentősebb szerepet töltsenek be a szervezetben.”

Nemzetközi intézmények

Az 1945 után létrehozott nemzetközi intézmények nem tükrözik a XXI. század második negyedében fennálló világhelyzetet: „A második világháború után működő intézmények nem tükrözik a már jelenlegi század második negyedében fennálló helyzetet. Lehetséges-e azokat hatékonyan megreformálni, hogy megfeleljenek a mai valóságnak? A kérdés nyitott marad.”

Új nemzetközi közösségek jönnek létre, „amelyeket már a mai világhelyzet hozott létre”: „Ezeknek kétségtelenül nagy jövőjük van, legyen szó különböző regionális szövetségekről vagy olyan már globális szintű struktúrákról, amilyenné a BRICS vált.”

A világ – a nemzetközi intézmények válsága ellenére – nincs káoszra ítélve: „Ilyen ítéletet hozni kétségtelenül korai lenne. Általánosságban véve a világ, amelyet egyértelműen lefektetett normák és szabályozó intézmények irányítanak – ha úgy mondhatjuk, a rendezett világ – a múlt század egyik új keletű találmánya. Az előző évszázadok mind e nélkül is megvoltak.”

A Nagy Eurázsiai Partnerség Oroszország által felvetett elképzelése a növekvő globális instabilitás közepette különös jelentőségre tesz szert: „A növekvő globális instabilitás közepette a Nagy Eurázsiai Partnerség Oroszország által annak idején felvetett elképzelése különös jelentőségre tesz szert.”

A Nyugat romboló szerepe Oroszország történelmében

A késői szovjet vezetés naivitása, gondatlansága és a Nyugat iránti vak bizalma romboló szerepet játszott a Szovjetunió sorsában: „Külön kiemelném azoknak az embereknek a bizonyos naivitását, jóindulatát, sőt talán még gondtalanságát is, akik a szovjet korszak utolsó éveiben az állam élén álltak. A vak bizalom a nyugati partnerek iránt, a bizonyos úriemberek közötti megállapodások lehetőségébe vetett hit, amikor állítólag elég volt a szavukra hagyatkozni, hogy valamiben megállapodjanak. Ez is gonosz tréfát űzött a Szovjetunióval. Visszatekintve világossá válik, milyen romboló szerepet játszott ez nemcsak a Szovjetunió sorsában, hanem a hosszú távú világbéke biztosításában is.”

A Szovjetunió összeomlása igazi tragédiává vált több tízmillió ember számára, „akik egyik pillanatról a másikra külföldön ébredtek fel, és ez megváltoztatta a sorsukat, gyermekeik sorsát”.

Oroszország soha nem felejti el, hogy a nemzetnek perspektívára van szüksége, hiszen múlt nélkül nincs jövő: „De soha nem feledjük, hogy egy nemzetnek perspektívára van szüksége, meg kell értenie, merre vezet az út a jövőbe. Múlt nélkül természetesen nincs jövő.”

A Nyugat megpróbálta szétzúzni Oroszországot, „annak ellenére, hogy – ezt szeretném hangsúlyozni – az új Oroszország hosszú évek óta, pontosan hosszú évek óta igyekezett az úgynevezett nyugati civilizáció részévé válni”.

A Nyugat azon kísérletei, hogy Oroszországot „teljesen szétrombolják” – miközben azt a volt Orosz Birodalom kulcsfontosságú részének tekintették –, veszélyes helyzethez vezettek Európában és az egész világon:

„Mindezen változások ellenére Oroszországot a történelmi Orosz Birodalom kulcsfontosságú részének tekintették. És ezt a mai napig is hangoztatják különböző rendezvényeken és összejöveteleken, a mai napig: „Teljesen szét kell zúznunk a birodalmat.” Mindez vezetett a mai, nyíltan szólva, igen veszélyes helyzethez mind Európában, mind a világban.”

Oroszország emlékszik arra, hogy nyugati ellenfelei célul tűzték ki Oroszország stratégiai legyőzését: „Hiszen pontosan így hangzott, igaz, senki sem felejtette el, mi mindenesetre nem felejtjük el.”

Mesterséges intelligencia és a technológiai fejlődés

A világban zajló változások számos új dilemmát teremtenek, „amelyek korábban egyszerűen nem léteztek”.
A szakértők egyre gyakrabban fejezik ki aggodalmukat, hogy a mesterséges intelligencia elterjedése az emberek személyiségvesztéséhez és ahhoz a törekvéshez vezethet, hogy mindannyiukat egy közös nevezőre hozzák:

„A szakértők egyre gyakrabban aggodalommal beszélnek arról, hogy a mesterséges intelligencia elterjedése újabb kísérlet lehet arra, hogy mindenkit egy közös nevezőre hozzanak, a személyiség elvesztéséhez vezessenek, most már valaki által beállított algoritmusok felhasználásával.”

A mesterséges intelligencia fejlődésével járó lehetséges digitális totalitarizmus ugyanolyan zsákutcába vezető, komor és embertelen lesz, mint a múlt totalitárius társadalmai: „A digitális totalitarizmus [a mesterséges intelligencia fejlődésével] ugyanolyan zsákutcás, komor és embertelen lesz, mint a múlt totalitárius társadalmainak számunkra ismert példái.”

A konfliktusok vagy a technológiai folyamatok feletti ellenőrzés elvesztése miatt a technológiák új szintre emelik a teljes megsemmisítés lehetőségeit:

„A technológiák – a szó szoros értelmében – fantasztikus perspektívákat nyújtanak az életkörülmények javítására és az életminőség növelésére. Ugyanakkor sajnos új szintre emelik a teljes megsemmisítés lehetőségét is, akár háborús konfliktusok, a környezet gyors romlása, akár az elindított technológiai folyamatok feletti ellenőrzés elvesztése következtében.”

A biztonság és az országok sajátosságainak garantálása a technológiai fejlődés ütemének fenntartása mellett aktuális kérdés a mai világban:

„Aktuális kérdés: hogyan tudják az egyre inkább digitalizált alapokra átálló államok biztosítani szuverenitásukat ezen a területen? Vagyis hogyan garantálhatják biztonságukat és sajátosságukat anélkül, hogy elzárkóznának a világ haladásától, és lemaradnának a technológiai fejlődésben?”

„Egy állam igazi nagysága lehetetlen anélkül, hogy képes lenne lépést tartani a korral. Ideális esetben pedig megelőzni azt.”