A tűzijáték Oroszországban, Nagy Péter korai gyermekéveiben jelent meg. A XVII. század utolsó harmadában, a ritkán idelátogató külföldiek rendeztek szórakoztatás céljából tűzijátékot, hogy elkápráztassák az orosz udvart. Oroszhonban a tűzijátékokat ’tüzes mulatságoknak’ nevezték, amely elnevezés pontosan tükrözte azoknak akkori, szórakoztató jellegét. Arról, mennyire ritka és felettébb szokatlan volt az ilyesféle látványosság, a következő mulatságos történet szól. 1675-ben, átutazóban Velikij Usztyugon, Klenk, holland követ, tűzijátékot rendezett a folyóparton. Ám a látványosság megtekintésére összegyűlt lakosok a tűzijáték rakétáit ördögi tüzes kígyóknak vélték, s félelmükben vad jajveszékeléssel és kiabálással szétfutottak. A nézők reakciója pont ellentétes volt azzal, mint, amit egy ünnepi mulatsággal kapcsolatban várni lehetett volna. Mit lehetett tenni, a kezdet mindig nehéz… De megvolt a kezdet. Tűzijátékok első hazai szervezésére a XVII. század utolsó évtizedében került sor, már az ifjú Péter uralkodásának kezdetekor.
Jakob Stelin ’A tűzijáték mesterségének rövid története Oroszországban’ című könyvében így írt: „Nagy Péter, ifjúkorától kezdve sóvárgott minden mesterségbeli, s tudományos újdonság iránt.” Már Játék-udvara első katonai századában* gyakran kerültek megrendezésre kis tűzijátékok, melyeket saját maga indított el. E tűzijátékok szervezésére monsieur Lefort,** svájci (genfi) tisztet jelölt ki, aki már készített pörgő tüzes kerekeket és vízköpő szökőkutakat. Amikor Péter megkezdte egyeduralkodását,*** Moszkvában gyakran rendeztek tűzijátékokat, melyeket többnyire az altábornagy**** szervezett, akit különösen kedvelt az ifjú Pjotr Alekszejevics cár. A moszkvai tűzijátékokat rendszerint farsang végén rendezték meg, s az első időkben szórakoztató jelleggel. Adatok maradtak fenn az 1690., 1691., 1692., 1697. és 1699. évi farsangi tűzijátékokról. A farsangvégi ’tüzes mulatságok’ szervezése ésszerű lépés volt, hiszen a farsangi ünnepnek kötelező attributuma volt a búcsúzó telet jelképező szalmabábu elégetése. Péter, a hagyományos, tűzzel kapcsolatos népi ünnepnek új európai formát adott: a tűz maradt, de tűzijáték gyanánt. Így a régi ünnep belső lényege nem változott, csupán karakterében tett szert új vonásokra. A XVIII. században a tűzijátékokkal lehetett a leginkább hatni a tömegekre, mintegy az állami politika újszerűségének eszméjét ragyogtatva feléjük.***** A szórakoztatásnak és a propagandának ez a korábban soha nem látott formája megtörte a patriarchális lét alapelveit, felhívásként hatott az orosz állam dicsőségének építésére, s helyzetének megszilárdítására Európa országainak sorában. A látványos tűzijátékok, melyeket a város szabad térségein rendeztek, valóban hatékony agitációs eszköznek bizonyultak. A rendezők mesterien alkalmazták a képzőművészet, a plasztikus művészet, a zene, a pirotechnika, a fény, a zaj- és a hangeffektusok minden lehetséges eszközét, nem mindennapi, nem megszokott események, ceremóniák szervezésekor. A tradicionális keresztény ikonográfia helyét, annak alapján, a világi tematika, a jelenkor eseményei foglalták el, jóllehet a hősi múlt epizódjainak felhasználásával. A hagyományos népi-folklór motívumok (igaz, az orosz publikum előtt egyelőre kevésbé ismert) antik témákhoz kapcsolódtak. Ugyanígy jellemző volt a tűzijáték művészetére a szimbólumok és allegóriák, metafórák és hiperbolák, textusok és számok összekapcsolása. A tűzijátékok lebonyolítása a Preobrazsenszkij-ezred különleges bombavető századának volt a feladata, melyben maga Péter is szolgált.****** Jakob Stelin szavaiból ismeretes, hogy még a hollandiai és németföldi „Nagy követség”******* idején, I. Péter szolgálatra (Oroszországban – ford. megj.) hívott meg „különféle tüzértiszteket, úgy a tüzes mulatságok, mint bombavetés céljából”. Attól kezdve a tűzijátékok főszervezői a tüzér-altisztek lettek. Magának a tűzijáték tervének, projektjének „szerzője”, gyakran a tüzérség legfőbb vezetője, a táborszernagy volt. E projektek alapjául speciális segédkönyvek, Péter parancsára orosz nyelvre fordított kézikönyvek szolgáltak: „Legújabb alapismeretek és Ernst Braun gdanski tüzérkapitány tüzérségének gyakorlata” (Szankt-Petyerburg, 1710), valamint Johann Sigmund Buchner „A tüzérségi elmélete és gyakorlata” című könyve (Moszkva, 1711). Az „invenciók” eszmei-allegorikus forrásául pedig, a holland nyelvről lefordított „Szimbólumok és emblémák” című könyv (Szankt-Petyerburg, 1719).
In: Исторический журнал, 2011 год, № 4 (ford. Zsemlye J.)
* A későbbi I. (Nagy) Péter cár 1683-ban (11 éves volt akkor) udvari és falusi gyerekekből „játék-ezredeket” szervezett a Moszkva-közeli Preobrazsenszkoje faluban, ahol édesanyjával, az özvegy cárnéval élt, „száműzve” a moszkvai udvar mindennapjaiból. A hatalmat ez idő tájt féltestvére, a vele és anyjával szemben ellenséges érzelmű Szofia gyakorolta, régensként.
** Lefort, Franz Jakob (oroszosan Franc Jakovlevics). Svájci születésű, 1675-től Oroszországban élt. Később Nagy Péter cár közeli barátjaként, orosz katonai és diplomáciai szolgálatot teljesített. A cártól altábornagyi és tengernagyi kinevezést kapott; ő volt az 1695-1696-ban létrehozott első oroszországi flotta első főparancsnoka.
Ajánló
*** I. (Nagy) Pétert (teljes nevén Pjotr Alekszejevics Romanovot) 1682-ben koronázták meg, de Szofia régenssége idején (1682-1689) nem gyakorolhatta uralkodói jogait. 1696-ig idősebb testvérének, a beteges V. Ivánnak társuralkodója, annak halála után egyedül uralkodott 1725-ig. 1721-ben felvette az imperátori címet, amely cím az orosz cárok hivatalos titulusa maradt 1917-ig.
**** Lefort
***** I. (Nagy) Péter, Oroszország modernizálójaként, az állami élet minden területére kiterjedően, de a magánszférába is belenyúlva, reformok sorát vezette be. Célja, A. Herzen XIX. századi megjegyzésével jellemezve, az volt, hogy „európaizálja Oroszországot, és ennek az elhatározásának szentelte életét.”
****** Első azovi hadjáratán a cár, mint Preobrazsenszkij-ezredbeli „Pjotr Alekszejevics pattantyús” vett részt, s ekkortól (1695) számította „katonai szolgálatát”.
Ajánló
******* I. (Nagy) Péter követjárása Nyugat-Európa néhány államában, 1697-1698-ban.
