A Szovjetunió széthullását követően a Független Államok Közösségét létrehozó országok számára fontos volt, hogy megőrizzék az egységes védelmi térséget. Ennek érdekében dolgozták ki a Kollektív Biztonsági Szerződést (DKB), amely a békét fenyegető veszélyek elhárítására, az agresszióval szembeni közös védekezésre, a résztvevő államok szuverenitásának és területi integritásának közös védelmére irányult. Ezt fogalmazták meg a kollektív biztonsági koncepcióban, amelyet 1995. február 10-én tartott csúcstalálkozójukon fogadtak el.
A koncepció egyik fő tétele, hogy a DKB (2002-től ODKB) tagjai politikai és katonai értelemben nem tarják ellenségüknek egyetlen országot vagy országok koalícióját sem, és a világközösség valamennyi államát egyenjogú partnereknek tekintik. Más szavakkal: az ODKB nem pozicionálja magát a NATO ellensúlyaként. Sőt, a szervezet igyekszik kialakítani más katonai szövetséggel, és elsősorban a NATO-val a szoros együttműködést a regionális biztonság érdekében.
Brüsszel viszont nem törekszik a párbeszéd fejlesztésére, annak dacára sem, hogy az ODKB erőforrásainak alkalmazása megfelel a Nyugat érdekeinek is – állapítja meg Andrej Grozin, a FÁK-országok Intézetének szakértője.
A NATO mindeddig a régi megközelítést alkalmazza a kontinensen lezajló folyamatoknál. Meglehet, hogy tartanak az ODKB befolyásának erősödésétől egyik vagy másik kérdés megoldásában, még akkor is, ha ez megfelel a nyugati törekvéseknek. Nézzük meg az észak-atlanti tömb és ODKB viszonyát az afganisztáni vonalon. Afganisztán most a legérzékenyebb probléma az amerikaiak és nyugati szövetségesek számára. Ennek megoldása érdekében hajlandók a korlátozott partnerségre is, külön Oroszországgal és külön Kínával. Sőt még Irán bekapcsolásának kérdésével is foglalkoztak. Ugyanakkor az ODK erőforrásának az afgán problematika megoldásában való alkalmazását csak nemrégiben vitatták meg, de a dolog itt sem lépett túl a nem igazából konkrét vitán és a semmire sem kötelező konzultációkon. De ez is valami, hiszen két évvel ezelőtt a NATO még csak el sem képzelte, hogy lehetséges a paritásos együttműködés egy másik katonai szervezettel. Most legalábbis erről szó van. Tehát létezik annak a felismerése, hogy az ODKB és a NATO képes hozzájárulni nemcsak az európai, hanem a teljes értékű általános, kontinentális biztonsági rendszer létrehozásához.
Ugyanakkor az ODKB szerepe a nemzetközi biztonság architektúrájában egyre számottevőbb. A múlt évben döntést született az operatívan reagáló kollektív erők létrehozásáról az ODKB alapján. Az adott mechanizmus feltételezi, hogy ezeket az erőket nemzetközi béketeremtő akcióban alkalmazzák, egyebek között az ENSZ égisze alatt. Ezen kívül, az ODKB tapasztalatai és lehetőségei hasznosíthatók a béke, a stabilitás és a biztonság szavatolásában mind regionális mind pedig globális vonatkozásban. A munka hatékonyságának érdekében az ODKB résztvevői kezdeményezték, hogy az ENSZ közgyűlésen fogadjanak el határozattervezetet a szervezetek közötti együttműködésről. Meglehet, hogy a NATO idővel elismeri a teljes értékű kölcsönös partnerség valamennyi előnyét.
Ajánló
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
