Az orosz kőolaj európai fogyasztói nyugodtak lehetnek: Moszkva és Minszk között gyakorlatilag rendeződött a kőolajjal kapcsolatos összes nézeteltérés. Belorusszia ígéreteinek megfelelően biztosítja a zökkenőmentes tranzitot, amelynek tarifája február 1-étől 11 százalékkal emelkedett. Oroszország a maga részéről Belorusszia saját szükségletei számára 6,3 millió tonnányit szállít felár nélkül. A viszonteladásra kerülő „fekete aranyért” azonban Minszk mától kezdve nem kedvezményes, hanem teljes piaci árat fizet Oroszországnak. Nem kezdődött közöttük olajháború, amitől Európában tartottak. A csővezetékeket nem zárták le, a másét nem sajátították ki, nem folyamodtak zsaroláshoz.
A Szövetségi államon, valamint a 2010. január 1-étől életbe lépett Vámunión belüli partnerek, Oroszország és Belorusszia civilizált módon folytatták le a tárgyalásokat. Ezért értek el teljesen igazságos és maximálisan kompromisszumos eredményeket az adott szituációban – véli Szergej Agibalov, az energetikai és pénzügyi intézet vezető szakértője.
Az energetikai súrlódások Oroszország számára kedvezően oldódtak meg, emellett eléggé előnyös feltételekhez jutott Belorusszia is. A kőolajnak vámmentesen szállítandó volumene teljes egészében fedezi Belorusszia belső szükségleteit. Ez jelentős nyereség Belorusszia számára más kelet-európai országokhoz viszonyítva, amelyek piaci áron, azaz lényegesen drágábban vásárolják a kőolajat belső fogyasztásukhoz. Ugyanakkor az a körülmény, hogy emelkedik a tarifa a kőolaj többi részére, gyakorlatilag teljes egészében kiküszöböli az úgynevezett „olaj-offshore-t”, amely hosszú évek során fennállt Belorussziában, és amit nemcsak a belorusz társaságok élveztek, hanem egyes orosz társaságok is. Most ez az „árnyék” szituáció sikeresen megszűnik, és most mindenki az általánosan elfogadott piaci feltételek szerint fog dolgozni.
Bezárva ezt az offshore-t, Oroszország gyakorlatilag megszűntette Belorusszia számára azt a jövedelemforrást, amelyikhez nem kellett erőfeszítéseket tennie. Nem titok, hogy a saját nyersolaj lelőhelyekkel nem rendelkező ország évi költségvetésének csaknem egyharmadához a harmadik országoknak való olajeladásból jutott. Az így keletkezett „hézagot” részben azzal kompenzálják, hogy nő a tarifa a Belorusszia területén keresztülmenő olajért. Jóllehet Minszk korábban a tranzit díjának komolyabb emelésére tartott igényt, de kielégítőnek tartja a 11 százalékot is. Mivel ezt a lépést nem kötötték ki az érvényben levő megállapodások, Oroszország nem volt köteles felülvizsgálni ezt a tételt, és gyakorlatilag saját jószántából tette meg ezt.
Még egy könnyítés Belorusszia számára – nem sújtja export illeték a belorusz olajfinomító üzemekbe szállítandó, és azután Oroszországba olajtermékek formájában visszatérő olajt. Végeredményben a belorusz fél elismerte, hogy az elért megállapodások a minimálisra csökkentik az ország költségvetése veszteségeit a korábbi feltételezésekhez képest.
Tehát Moszkva és Minszk bebizonyították, hogy elkötelezettek a szilárd partneri kapcsolatok mellett, amelyek érdekében készek részleges engedményeket tenni üzleti érdekeik rovására is. Ez pedig fokozza az európai piac stabilitását, mivel piaci alapokra állt át az orosz kőolaj Belorussziába történő szállítása és tranzitja, áttekinthetőbbé, hosszú távon kiszámíthatóvá vált.
Ajánló
(A szerző biztonságpolitika-szakirányos, V. éves politológus-hallgató)
