A Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) befolyásos köreiben a reformokkal kapcsolatos problémák és a történelmi mélyponton lévő népszerűségi mutatók miatt egy „rendkívül robbanásveszélyes forgatókönyv” kering Friedrich Merz kancellár (a CDU elnöke) esetleges leváltásáról – írja a Bild című lap.
Merz esetleges leváltásáról a párt vezetősége és más prominens kereszténydemokraták között is szó esett. A lap szerint egyelőre nincs szó konkrét tervekről. Szűkebb körökben inkább csak a leváltás lehetőségét fontolgatták, tisztában lévén a hatalmas politikai kockázattal, többek között azzal, hogy az új kancellár is kudarcot vallhat.
„A Bundestag bármikor többségi szavazással új kancellárt választhat” – mondta Josef Franz Lindner, az augsburgi egyetem professzora. A „konstruktív bizalmatlansági indítvány” lehetőségét a német alaptörvény 67. cikkének 1. bekezdése írja elő (a Bundestag csak egyféle módon fejezheti ki bizalmatlanságát a kancellár iránt: ha abszolút többséggel megválasztja utódját, és a szövetségi elnökhöz fordul azzal a kéréssel, hogy távolítsa el a hivatalban lévő kancellárt tisztségéből) .
„Ehhez nincs szükség új választásokra” – magyarázta a professzor. Ha a kancellár lemond, az új jelöltet a szövetségi elnöknek kell jelölnie, és a Bundestagnak kell megválasztania.
A Bild azonban megjegyzi, hogy a gyakorlatban a jelenlegi kancellár leváltása kockázatos politikai lépés lenne, amelynek sikere elsősorban magától Merztől függne: vagy önként, vagy a párt belsejéből érkező erős nyomás hatására kellene távoznia tisztségéből. Ehhez a CDU befolyásos tartományi miniszterelnökeihez is fordulniuk kell, mint például Hendrik Wüst (Észak-Rajna-Vesztfália), Boris Rhein (Hessen) és Michael Kretschmer (Szászország).
A kancellár lemondási hajlandóságát illetően eltérőek a vélemények – írja az újság. Egy „a kancellárt jól ismerő” forrás szerint Merz nagyon komolyan veszi a kritikát, és feladhatja, ha a reformok kudarcot vallanak. Egy másik forrás nem ért egyet ezzel, és biztos abban, hogy a kancellár kitart, és önként nem fogja elhagyni azt a posztot, amelyért küzdött.
Merz esetleges leváltása esetén a kancellári posztra legfőbb esélyesként Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökét, Wüstöt emlegetik. Ő 2021 óta vezeti Németország legnépesebb tartományát, és az INSA ranglistáján a harmadik helyet foglalja el – alig előzi meg a Keresztényszociális Unió (CSU) vezetőjét, Markus Södert, és jelentősen megelőzi Merzt – jegyzi meg a lap.
Ajánló
A Bild információi szerint a Bundestag SPD-frakcióján belüli elégedetlenség is olyan nagy, hogy még a frakció magas rangú tagjai is fontolgatják ezt a forgatókönyvet. Merz leváltásához egy feltételnek kell teljesülnie: a szociáldemokratáknak támogatniuk kell a CDU új jelöltjét, kancellárrá kell választaniuk, és meg kell őrizniük a koalíciót.
Májusban a Politico arról írt, hogy Merz apparátusa „tele van tanácsadókkal, de nincsenek igazi szövetségesei”: nincsenek lojális támogatói és közvetlen környezete az irodán kívül.
Az ígért energiaadó-csökkentés végül nem valósult meg, ahogyan a kancellár által bejelentett „reformok ősze” sem. Továbbra is fennállnak a nagyobb léptékű gazdasági problémák: a magas energiaárak, a magas adók, az ellenőrzés alól kicsúszott bürokrácia és a deindusztrializáció – mutatott rá a lap.
Ahogy a Politico megjegyezte, Merz sok német számára a volt kancellár, Angela Merkelre kezdett emlékeztetni, de a CDU volt szövetségi minisztere azt állította: ez a hasonlat igazságtalan, mivel Merkel soha nem engedte volna, hogy a koalíciós partnerek sarokba szorítsák, és gyengének mutassa magát. „Friedrich Merz úgy szerezte meg a kancellári posztot, hogy olyan álláspontokat képviselt és olyan ígéreteket tett, amelyek ellentmondanak a jelenlegi kormányzását meghatározó álláspontoknak és intézkedéseknek. Nyitott kérdés, hogy ez a méretében példátlan szakadék hogyan fogja befolyásolni országunk politikai kultúráját” – hangsúlyozta Christian Lindner volt pénzügyminiszter.
Ajánló
A múlt hónapban Merz a Der Spiegelnek adott interjújában azt mondta, hogy lejárt az az idő, amikor Németország egyszerűen csak sodródhatott a „jólét légkörében”. Szavai szerint ő „az első kancellár 20 éve, aki nyíltan azt mondja a németeknek: a jólétről szóló illúziónk nem fog fennmaradni”. Egy képzeletbeli 0-tól 100-ig terjedő skálán a kancellár a munkája hatékonyságát „még 50-re sem” értékelte: a kormánynak hiányoznak azok a „bizonyítékok, amelyek alátámasztják, hogy valóban sikerülnek a nagy reformok”.
